A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében megrendezett ünnepélyes emlékülés résztvevőit Hajdó Ákos, a gimnázium igazgatója köszöntötte.
Ezt követően Németh Tamás akadémikus, az MTA főtitkára tartott laudációt Cselőtei, a tavaly elhunyt akadémikus életművéről. A főtitkár kiemelte: „Cselőtei László munkásságának egyik legfontosabb ismérve a munka szeretete volt. A fasoriak büszkék lehetnek volt növendékükre, akire a Magyar Tudományos Akadémia is büszkén tekint.” A főtitkár később hozzátette: „Cselőtei László életének nagy érdeme annak a baráti és szakmai közösségnek a megteremtése volt, melynek megtapasztalásában magam is részesülhettem.” Az MTA főtitkára kifejtette még, hogy a Magyar Tudományos Akadémia úgy tekint akadémikusaira, mint az erdőre. „Az aAkadémia sok fából áll, melyekből egyes fa elmúlhat, de az erdő erőt és tartást ad. Az Akadémia ezáltal korábbi akadémikusai szellemi talajából is táplálkozik.”
Liptay György, a Volt Fasori Növendékek Egyesületének elnöke, az MTA doktora ünnepi beszédében visszaemlékezett Cselőtei professzorral való személyes találkozására és arra a kitartó és elkötelezett munkásságra, amellyel volt diáktársa a fasori iskola szellemi felújításán dolgozott. „Cselőtei László iskolánkért végzett munkássága, annak újbóli egyházi működtetése szempontjából mérföldkő az iskola történetében. Az iskolai hagyaték mentése, az intézmény népszerűsítése általa kezdődött meg.” Liptay visszaemlékezett a Petri Gábor és Cselőtei László közötti disputára, valamint arra, hogy a külföldre származott volt diákokkal milyen kapcsolatokat ápolt, és ezáltal a fasori iskola ismételten egyházi fenntartásúvá válhatott. „Az, hogy ma ebben az épületben mint egyházi iskolában lehetünk, Cselőtei Lászlónak is köszönhető.”
Az emléktábla leleplezését megelőzően Tomcsányi Pál, az MTA akadémikusa, volt fasori diák mondott beszédet. Az emléktáblát Jeszenszky Zoltán és Vitális György, a Volt Fasori Növendékek Egyesületének korábbi főtitkárai leplezték le.
Az emléktábla létrejöttéért külön köszönet illeti Tomcsányi Pál professzort, aki nemcsak kezdeményezte, hanem financiálisan is segítette, hogy a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium korábbi diákjának méltó emlék álljon az iskola falain belül.