A Nógrádon elő evangélikusok 1774-ben szerveződtek leányegyházközséggé, bár 1958-ig a bánki egyházközséghez tartoztak. Templomukat már 1913-ban felépítették. A centenárium méltóképp megünneplése okán a hajlék teljes belső felújítására szánták el magukat. A padok, a szószék, a lépcső, az oltártér, a falak és padlózat is megszépültek, elkészült az emléktábla a kezdetektől 2012-ig Nógrádon szolgáló lelkészek neveivel, és felkerült a falra három kis zászló is: egy magyar, egy Luther-rózsás, és egy a gyülekezet pecsétjének képével. A hálaadó ünnepi szentelési istentiszteletre május 18-án, Cantate vasárnapján, a százegyedik évforduló derekán került sor. Fabiny Tamás püspök a vasárnapi textus, Lk 19,37-40 alapján Isten dicsőítéséről szólt a hívekhez.

A gyülekezetnek az élő kövek házának kell lennie – mondotta, amelyben mindig szól az Istent dicsőítő ének és zene. Mert aki énekel, imádkozik is. Ugye nem akarjátok – szólította meg a püspök a nógrádiakat, hogy a kövek szóljanak! Mert az a gyülekezet halálát jelentené. Legyetek éneklő, élő gyülekezet!

Az igehirdetés gondolatait szépen kiegészítve felcsendült a helyi nógrádi, és a bánki énekkar éneke is, Zsugyel-Klenovics Katalin vezénylésével. A lelkésznő 2012-ben – Kollár Zsolt lelkész elmenetele után – kezdte gondozni a nógrádi evangélikusokat, akik hamar szívükbe zárták őt. 

Az ünnepi közgyűlést Králik János felügyelő vezette. A köszöntések sorában szót kapott több, a gyülekezethez sok szállal kötődő evangélikus lelkész is: Szebik Imre püspök, Szabó András esperes, Rezessy Miklós, aki 1986 és 1987 között ipolyvecei, Győri János Sámuel, aki 1987 és 1991 között ősagárdi, illetve Kollár Zsolt, aki 2007-től öt éven keresztül immáron helyben lakó lelkészként szolgált Nógrádban. A gyülekezet múltját jól ismervén, mindannyian számos érdekes adattal és személyes történettel gazdagították a már elhangzó beszámolókat. 

A két és fél órás ünnepi alkalom a sok apró, változatos részletnek köszönhetően gyorsan elrepült. Közben az eső is megeredt, ami hamar átterelte a híveket a település kultúrházába, a Nógrádban már megszokott, bőséges és jó hangulatú agapéra.