Többfunkciós, integrált közösségi ház, imaház vagy épület, vagy Isten háza, a szeretet háza – sokféleképpen nevezhetjük (és kell is nevezni az uniós támogatás miatt) az új épületet, a mandabokori evangélikus gyülekezet számára ez lesz a templom. Ahol nemcsak a vasárnapi istentisztelet keretében fognak összegyűlni, hanem hétközben is, a közösségi lét megélését és erősödését szolgáló alkalmakon: fiatalok, idősebbek, a városból érkezők, csak helybéliek, csak az evangélikusok, vagy mindenki egyszerre. A homlokzaton a kereszt és a Luther-rózsa, a belső tér „Isten szeretet”felirata mindenesetre mindig ott lesznek.

Az ország számos pontjából érkező négyszáz fős ünneplő gyülekezet zsúfolásig megtöltötte a belső teret, a belső udvart és még a felállított sátrat is. A püspök mellett a liturgiában a szórvány egykori, illetve jelenlegi lelkésze segédkezett: Bozorády Zoltánné és Zsarnai Krisztián. A hangszer mögött Kovács László Attila lelkész ült, akinek szolgálatát hegedű és trombita egészítette ki. A köszöntések sorából a kicsinyek is kivették részüket: a mandabokori önkormányzati és a nyíregyházi evangélikus óvoda gyermekei. A gyülekezeti tagok versekkel, a nyíregyházi kórus énekkel, két lelkes asszonytestvér 118 tojásból sütött könyv alakú tortával, Zsarnai Krisztán lelkész és felesége, Nóra pedig közös énekkel tették meghitté az ünnepet, amelynek minden mozzanata Istent dicsőítette és neki adott hálát. 

A liturgia végén lezajlott keresztelő is azt üzente, hogy a lélekmentő munka már folyik a gyülekezetben, és a növekedés is valóság.

Mindeközben a még nem belakott udvaron négy bográcsban forrt a vendéglátáshoz a babgulyás és a báránypörkölt, amelynek fogyasztásához egy fa elültetése után nekiláthatott a vendégsereg. Így joggal mondhatjuk, hogy a püspök ültette, a lelkész öntözte, a növekedést pedig Isten adja. Eképpen legyen a mandabokori közösség életében és szolgálatában is!