A pillangó mint Krisztus jelképe

José Navarro tanmeséje nyomán érthetjük meg Krisztus földi testének pusztulását és új, megdicsőült testben való megjelenését.

Nagypénteken – a cinkotai hagyományokhoz méltón – idén is feketébe öltözött az oltár. A virágok helyét tövises ágak foglalták el, a feszületet töviskoszorú díszítette, s mellette az elmaradhatatlan vörös rózsa – Jézus kicsöppenő vérének szimbóluma.

Ilyen „háttér" előtt olvastuk fel a passió történetét hittanosok és szüleik segítségével. Az átéléssel megjelenített mondatok szívbe markolóan idézték fel előttünk a Megváltó szenvedéseinek mélységét.

A húsvét hajnali istentisztelet viszont bemutatta azt a hatalmas változást, amelyet a mennyei Atya valósított meg Jézus feltámasztásával. 

Mint egy bebábozódott hernyó, úgy feküdt Jézus mozdulatlan teste a sírban, de harmadnapra az Úr feltámasztotta Egyszülöttjét, hogy megdicsőült testében jelenjen meg övéi előtt.

A sötét templomban csak néhány mécses világított, amikor a hívek az istentiszteletre érkeztek. Középen egy összegöngyölt lepedő feküdt. Így hangzottak el a próféták szavai a gyülekezet fiatal felnőttjeinek tolmácsolásában. 

A húsvéti evangéliumot megszólaltató igehirdetés illusztrációjaként szemmel láthatóan bontakozott ki a pillangó a bábból, hogy még jobban kidomborodjék Isten kegyelme a szemünk előtt.

Az istentiszteletet követő reggelihez ki-ki ajándékot is kapott: egy pillangót az igehirdetés alapigéjével, hogy emlékeztessen mindenkit húsvét csodájára.