„A Fabiny Tamás diakóniáért felelős püspök által megfogalmazott felhívás két fajta, nagyjából azonos szálból születő problémára hívja fel a figyelmet – nyilatkozata Cserháti Péter. – Az egyik az, hogy a hajléktalanok, utcán élő emberek helyzete különösen a fővárosban és a nagyobb városokban ismert, mindennapos probléma. A hajléktalan ellátásnak vannak szervezett formái, ez azonban nem jelenti azt, hogy nekünk, akik ebben nem vagyunk szakemberek, ne lenne emberi, erkölcsi kötelességünk megtenni, amit tudunk. Az OORI-be gyakran kerülnek be hajléktalanok lefagyott végtagokkal, az amputáció után pedig még kilátástalanabb helyzetbe kerül egy-egy ilyen amúgy is nehéz sorsú embertársunk. Ha a nagy hidegben földön fekvő embert látunk, figyeljünk oda rá - semmiképpen ne menjünk el mellette, hívjunk segítséget. Nem mindig az alkohol miatt lehet eszméletlen valaki – noha az alkoholizmus is betegség, és segítséget igényel az ilyen ember is –, a földön fekvő ember akár egy súlyos szívprobléma miatt is kerülhetett ilyen helyzetbe. Nagyon könnyen kihűl az emberi test, ami halálhoz vezethet! Értesítsük a krízistelefonon a megfelelő ellátó szervezetet vagy hívjuk a mentőszolgálatot – ennyit meg tudunk tenni valamennyien, hogy jelezzünk.
Más kérdés, ha az illető szerencsétlen ember nem kíván bemenni hajléktalanszállóra, de legalább a krízisszervezet figyelmének hatókörébe kerül.