A több mint 1,3 milliárd forintú összberuházású Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon új épületszárnyánál a szeptemberi este népes német küldöttség jött össze, hogy megtekintse az új épületet. A szervezők extra meglepetéssel is készültek: egy rövid összefoglaló kiállításon a szeretetotthon alapításával és korábbi működésével is meg lehetett ismerkedni.

A fogadás zenei betétekkel kezdődött, fiatal művészek mutatkoztak be a német hallgatóság előtt, örömös perceket okozva előadásukkal.

Prőhle Gergely országos felügyelő köszöntő beszédében hangoztatta, hogy a bajor testvérekkel kialakult több mint 25 éves kapcsolat nem pusztán egy egyoldalú, a szegény magyarokat támogató partneri kapcsolat. Az évek hosszú sora alatt kialakult kölcsönös, őszinte egymás felé fordulás ugyanis azt eredményezte, hogy bármilyen probléma esetén fordulhatunk a másikhoz. A felügyelő örömmel idézte korábbi, az alapkőletételnél elmondott gondolatait: Ezúttal a német harsonák zenei szolgálatának hangjára a falak nem leomlottak, hanem a falak felépültek ezen a területen.

Michael Bammessel a német diakónia (Diakonisches Werk) elnöke és testületének vezetője elmondta, hogy az évek hosszú során sok ember jött el Németországból, akik barátságot kötöttek a magyarokkal és imádságaikban, gondolataikban hordozták és adományaikkal támogatták ennek a projektnek a megvalósulását. A pénz és a profi munka ugyan a diakónia magját jelentik, de emellett fontos az is, hogy keresztényként együtt tegyünk egymásért valami jót. „Tudjuk, hogy lehetetlen az Európát elárasztó menekültek teljes ellátása, de ha összefogunk, akkor lehetségessé válik a segítségnyújtás” – hangsúlyozta. Sztehlo Gábor „kezek evangéliuma” mondását idézve jelen esetben a „kövek evangéliumá”-val helyettesítette az elnök.

Gertrud Heublein diakonissza főnökasszony a diakonisszák múltjáról és korábbi virágzó tevékenységéről mesélt. Örömmel konstatálta azt a szerződést, amelyet az elmúlt évben a Fébé Diakonissza Anyaház kötött ingatlanai felől a Magyarországi Evangélikus Egyházzal. „Isten végül megadta számunkra, hogy együtt ünnepelhetünk és továbbra is részesei lehetünk az itteniek örömének” – tette hozzá.

Hanno Hipke és Hans Klein johannita vezetők visszaemlékeztek arra, hogy az első johannita kapcsolatoknak annak idején az idősebb Fabiny Tibor volt a motorja, aki bár maga nem érhette meg az új épület elkészültét, de szorgalmazta azt, hogy az itt élő fogyatékosok végre emberi körülmények között élhessék mindennapjaikat. Büszkén sorolták fel a szombathelyi, kistarcsai kapcsolataikat, a nekik nyújtott korábbi adományaikat, a Szélrózsa-találkozókon nyújtott elsősegélyüket, hozzátéve azt, hogy minden egyes magyarországi útjuk során „többet kaptak, mint amennyit adtak”!

Ulla Eichhorn emlékeztetett, hogy az alapkő letételkor köveket hoztak magukkal, amelyeket a német-magyar barátságot jellemző szavak, így a szeretet, barátság, támogatás, hit, remény...stb. díszítettek. A vele érkezett Rainer Haaggal együtt elmondták, hogy gyülekezeteikkel a jövőben is szeretnék a magyarországi projekteket támogatni. Esperesük levelét felolvasva, ezúttal egy külön gyűjtéssel, 27 gyülekezetük adományával, a Magyarországra jött menekülteket szeretnék támogatni.

Gáncs Péter püspök köszönetet mondva az adományokért az európai egyházak közötti hidak fontosságára hívta fel a figyelmet. „Ezek a hidak, egymás közötti kapcsolatok segíthetnek egyházainknak a kölcsönös szolidaritásban” – zárta szavaival a köszöntők sorát a magyar püspök.

Sztojanovics András igazgató-lelkész ezután szeretetvendégségre hívta a megjelenteket.