Életem egyik legfontosabb és legjobb eseményei közé tartozik az ultrabalaton. Nagyon jó érzés volt az, hogy egy ilyen jó csapat tagja lehettem. Jó volt megtapasztalni azt, hogy milyen jó együtt időt eltölteni, együtt akadályokat, kilométereket leküzdeni. Sok nevetéssel, emlékkel és tapasztalattal tértem haza. Hálásan köszönöm mindenkinek aki támogatott, bátorított, szurkolt nekünk, hiszen elmondhatjuk hogy ha kérdeznek: Futottunk? EHE! :)

Szabó Adrienn, katekéta szakos hallgató, III. évfolyam

Februárban érkezik hozzád egy hír: május utolsó hétvégéjén körbefutjuk a Balatont tizen, mit szólsz? Természetesen vállalom. 23 éves fiatal, sportszerető emberként ez nem is volt kérdéses. Abba már bele sem gondoltam, hogy vizsgaidőszakban talál engem a dolog. Ráadásul egyháztörténet szigorlat előtt. Viszont az élmény semmihez nem fogható. Akár ott futod a távodat és küzdesz az elemekkel, akár az autóban izgulsz a társadért. Felejthetetlen, ahogyan 5 tanár és 5 diák 24 órán belül lefut több, mint 220 kilométert.

Magyar Tamás, lelkész szakos hallgató, IV. évfolyam

Elhatároztuk. Megszerveztük. Nevet adtunk neki. A sajátunknak éreztük. Készültünk rá. Aztán elindultunk. Futottunk. Hegyre föl, és hegyről le. Nappal nagyon melegben, este erős szélben, éjszaka hideg esőben, másnap párában. Láttunk más futókat, akik minket biztattak, vagy akiket mi biztattunk. Láttunk szurkolókat, út szélén állókat, tapsolókat. Drukkoltunk, vártuk és váltottuk a célba érkező társunkat. Sokat beszélgettünk, sokat nevettünk. Éjszaka összebújva aludtunk. Együtt voltunk. Egy csapattá értünk. Megcsináltuk! Körbefutottuk! Együtt, Istennel!

Németh Gábor, teológus szakos hallgató, V. évfolyam

A második szakaszom egy erdőbe vezető bicikliúton kezdődik. Éjfélkor. Még sosem futottam éjszaka. Az erdő után réteken futok keresztül, mögöttük a holdvilágos Balaton idilli képe, majd sorra hagyom el magam mellett ezt az éjszakai világot: egy kuruttyoló békacsapatot, a susogó nádast, egy ismeretlen madár hangját a fa tetején, egy csapat halkan neszező lovat, egy helikopter mellett felbukkanó emberi hangokat, a déli parti villámlást, a göröngyös-emelkedős bicikliutat, egy távoli város fényét, az éjszakai meleg szellőt. Előttem ott a váltópont. Ki a következő?

Kodácsy-Simon Eszter, egyetemi adjunktus

Futni jó. Amikor az ember rendszeresen edz és érzi a fejlődést, minden szempontból – testileg és lelkileg is – sokat gazdagodhat általa. Sok versenyt végigfutottam már, de az ultrabalaton versenyre most nem tudtam eleget készülni. A versenyen való részvétel mégis újra megerősített abban, hogy érdemes megtalálni a legsűrűbb elfoglaltságaink közepette is az időt a sportolásra, a lelki életünk fizikai megerősítésére. A verseny hangulata, a csapattagokkal való közösségi élmény felejthetetlen emlék marad! Jövőre is ott leszünk az ultrabalaton futóversenyen!

Pángyánszky Ágnes, egyetemi lelkész

Nyár elején pontosan 24 óra alatt körbefutottuk a Balatont, ahogyan a Föld jókedvében pörög egyet a Nap előtt. Természetes zsoltározás volt ez – közösségben, nevetve, lihegve, egymást váltva és biztatva, szabad ég alatt aludva, napsütésben, esőben, világosban és sötétben, az egyik szélétől a másikig, örültünk a Nappal „mint egy hős, hogy futhat pályáján” (Zsolt 19,6).

Kodácsy Tamás, EHE-n habilitált oktató

Életem egyik felejtehetetlen élményét kaptam szombat este, mikor Köveskál és Salföld között futottam az éjszakában. Leírhatatlan volt az az érzés, amikor az (akkor még) tiszta csillagos ég alatt futva része voltam a sötét éjszakában egy hosszú, fejlámpákból és biciklilámpákból alkotott, fénylő gyöngysornak. Mintha a hegyek között egy fénylő ösvény vezetett volna az út végéhez, a célhoz, amit megpillantva mosoly kanyarodott az arcomra. Mert e kicsiny fények sora egy ponthoz vezetett, egy kivilágított templomhoz, aminek tetején erőt és célt adva fénylett a dicső kereszt.

Hegedűs Gábor, lelkész szakos hallgató, IV. évfolyam

Mi a közös a maratonban és a Balatonban? Nemcsak a rím, de a futás is, ráadásul mindkettő lehet "ultra". Ultramaraton, ultrabalaton, vagyis nem egyszerűen néhány településnyi távolság a tó partján, hanem kétszázhúsz kilométer emelkedő és lejtő, kanyar és egyenes, szőlőhegy és síkság, aszfalt, föld és kőzúzalék. Tízen biztosan tudjuk a Teológiáról, hogy a Balaton körbefutható, általunk egy perc híján éppen egy nap alatt. Napsütésben és árnyékban, hideg szélben és esőben, világosban (Világoson!) és éjsötétben, amikor a fejlámpák fénye megannyi szentjánosbogárként kíséri a kitartók lépteit a balatoni utakon. A fénypontok, mint emlékek úgy kötik össze tízünket a másik hatezer indulóval, hogy vonallá rajzolódva jelzik: ezek az utak nyitottak az ég alatt. Visszavárnak jövőre is.

Bácskai Károly, egyetemi adjunktus 

Mit jelent körbe futni a Balatont? Víz, rántott hús, kilométer, etap, boksz! Víz, mert bal kéz felől egész álló nap ott hullámzott, vagy éppen csak visszaverte a napfényt a Balaton, és mert a kiizzadt nedvességet pótolni kellett. Rántott hús, mert egy egész álló nap kellett az energia. Kilométer, mert egész álló nap nem tudunk más mértékegységben számolni. Etap, mert annyira tetszik a szó, hogy egész álló nap csak ezt hajtogatom. Boksz, mert egész álló nap csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jó érzés 23,5 km-en keresztül "egyedül" lenni, fáradtan küzdeni, majd a kimerülés előtti utolsó percben előttem lévő cél felé futva csak arra gondolni, hogy milyen jó lesz beérni váltópontra, és a levegőbe öklözni. De valójában nem mondtam igazat, nem egy egész álló nap, csak 23 óra 59 percnyi idő kellett hozzá.

Szemerei Benjámin, lelkész szakos hallgató, III. évfolyam

Otthon ott van, ahol az élményeknek van idejük rétegződni az emlékezetben. Nem is untatnék most senkit a Badacsonyhoz kapcsolódó pár évtizednyi élményeim részletezésével. Maradjunk annyiban, hogy felettébb színesek és hogy kívülről nézve sokban hasonlíthatnak másokéra. Persze az élményeket értelmetlenség kívülről nézni. Ahogy kívülről nézve tízünk futása, egy kisbusz belső tere, az elhangzott poénok sokasága, a fejlámpás éjjeli badacsonyi futás és a fáradtságunkat enyhítő közös ebéd sem tűnhet különösen jelentősnek. Ám "belülről" nézve ritka és jelentős megállapítást kell tennem a múlt hétvégi programunkról: ilyen még nem volt! Otthon itt van, ahol új élmények rétegződnek a régiekre, barátok és ismerősök társaságában.

Béres Tamás, egyetemi tanár