A püspök prédikációjában kiemelte, Krisztus születése óta lehet ajándékként tekinteni a földi életre, mert Isten megszentelte a földet azzal, hogy a világra született, és a föld pora magába szívta könnyeit és vérét. Ez a föld Isten járta föld - hangsúlyozta Gáncs Péter. 

Abból a kegyelemből élünk - fogalmazott a püspök -, hogy Isten eltapossa vétkeinket, és megbocsátva befogad minket. Ezzel pedig „minket is fölszabadít arra, hogy merjünk szeretni, elfogadni, bocsánatot kérni és adni, másokat befogadni". Ennek a befogadásnak, ennek az egymásra találásnak „mindennél szebb és egyszerűbb szimbóluma a betlehemi jászol" - tette hozzá.

Gáncs Péter rámutatott: a karácsonykor fölragyogó isteni fényben senki sem lehet többé „Az isteni kegyelem világosságában élünk, még akkor is, ha sok minden homályos körülöttünk", akkor is, ha elrejtőzünk a fény elől, vagy ha bekötött szemmel járunk a világban. Nem zuhanásban, hanem a hajnal reménységében, azzal a „csodálatos tudattal, hogy Istentől jövünk, hozzá érkezünk, és a kettő között is vele járhatunk" - mondta.

A püspök hozzátette: az ünnep fényében „megtalálhatjuk a hétköznapok értelmét, az örömhírt, hogy az élet ajándék, kegyelem, amelyet boldogan oszthatunk meg másokkal is".