Az LVSZ Tanácsa, a szervezet döntéshozó szerve 2013. június 18-án genfi ülésén fogadta el a dokumentumot, amely az egész egyházközösség sok év alatt kidolgozott tanulmányain és megbeszélésein alapul.

A javaslatok alapján, amelyeket a teológiai és ökumenikus kapcsolatokért felelős tanács állított össze, a dokumentum összefoglalta azokat az alapokat, amelyeket a regionális szinten elvárásnak tekintenek az egyes tagországokkal szemben, ám azokat természetesen a helyi szituációkhoz hozzáigazíthatnak. A főtitkárt bízták meg azzal, hogy írjon egy jelentést a megvalósítás előmozdítására az egyházközösségnek.

Minden megállapítást az igazságosság koncepciója vezérelt, amelyet a biblikus és lutheri teológiai tantételekhez, így  a hit általi megigazuláshoz illesztettek. A papír hangsúlyozza az igazságosságot, mint prófétai kinyilatkoztatást és mint alapvetést, amely változásra vezethet, és amely az emberek méltóságát megőrzi.

A gender-igazságosság a férfiak és a nők azonos elbánását, illetve a kiegyensúlyozott hatalmi viszonyokat feltételezi. Ott valósulhat meg, ahol intézmények, és emberek közötti, kulturális, diszkrimináló, privilegizálási és elnyomási rendszereket kell áthidalni. Az új alapvetések amellett szólnak, hogy a nemek közötti igazságosságot mozdítsuk elő. Teológiai fundamentumként tekintsünk erre, amely minden ember méltóságát és igazságos elbánását kívánja. A nők támogatására is buzdítanak, hogy a tulajdon azonos módon oszoljon meg a nemek között, illetve hogy megakadályozzuk a nemekre specifikus erőszakot.

A dokumentum megállapítja azt is, hogy a nők lelkészként való szolgálata és ordinációja az integratív egyházközösség létrehozásának központi lépése, ami azt is feltételezi, hogy nők és a férfiak azonos módon vegyenek részt a döntéshozásban. Az alapvetés utal arra, hogy 2012 végére az LVSZ tagegyházaiak már 82 százaléka szentelt fel nőket szolgálatra, ám sajnos 18 százaléknál ez még várat magára.

A nemek közötti igazságosság azt is feltételezi, hogy alaposan megvizsgáljuk a Biblia azon kijelentéseit, amelyek esetleg nem ezt az igazságosságot helyezik előtérbe. A bibliai bizonyságot és a keresztény tradíciót úgy értelmezzük, mint amelyben a férfiak és a nők közösen munkálkodnak a világ különböző területein, így a családban, az egyházban, a nyílvános helyszínek egész skáláján.

Az egyháznak példát kell adnia a társadalom számára is arra, hogy férfiak és nők azonos elbánásban részesülnek. A papír arra is felszólít, hogy lépjünk fel az erőszak és elnyomás ellen, amely mindegy, hogy normatívan, vagy tradicionálisan, vagy általánosságban elfogadott egy területen, de mindenképpen ellentmond az evangéliumnak.