Világvallások Parlamentje, Chicago, 1993

Világképünk óriási változáson ment keresztül a legutóbbi száz évben. Földünk korábban nagynak és kiismerhetetlennek látszott, mára azonban a közlekedés, a hírközlés, a tudományos eredmények nyomán kicsivé zsugorodott. A tömegtájékoztatási eszközök „globális faluvá”  tették a világot. Egyéni, családi, nemzeti életünket nemcsak helyi, hanem globális összefüggések is befolyásolják, gondoljunk csak a nyersolaj és a földgáz árának változására. 1993-ban augusztus 28. és szeptember 3. között az amerikai Chicagóban ülésezett a Világvallások Parlamentje, minden lehetséges vallást képviselő 6500 résztvevővel. Közös nyilatkozatukból idézem:

„Halódik a világ. Sorvadása áthat mindent, szorongat bennünket, s arra kényszerít, hogy megnyilvánulásait nevén nevezzük. Mélységes aggódásunk csak igy lesz érthető.

Elhagyott bennünket a béke – bolygónk megromlott – szomszédok rettegnek egymástól – nők és férfiak elidegenedtek egymástól – ártatlan gyermekek halnak meg!

Ez iszonyat!

Elítéljük a föld ökológiai rendszerével való visszaélést!

Elítéljük az élet lehetőségeit megsemmisítő nyomort, az ember szervezetét elsorvasztó éhezést, a számtalan családot nyomorba döntő gazdasági egyenlőtlenséget!

Elítéljük a nemzetek életének szociális rendezetlenségét, az igazságosság elvének semmibevételét, emberek kiszorítását a társadalom peremére, a zűrzavart, amely eluralja közösségeinket, a gyermekek ellen elkövetett erőszakot, értelmetlen halálukat!

Mindenekelőtt pedig elítéljük a vallás címén szított gyűlöletet s a vallás nevében folytatott üldözést.

A világ mai agóniája nem szükségszerű. Nem szükségszerű, hiszen megvannak az alapjai az egyetemes etosznak, amely a jelenleginél különb egyéni és átfogó rendet ígér. Amely megóvja az egyént a kétségbeeséstől, a társadalmat a káosztól.

...Megállapítjuk az élet valamennyi területére kiható, feltétlen és visszavonhatatlan, mindenkire  - családokra, nemzetekre, fajokra és vallásokra  -  egyaránt érvényes normák létezését. Az emberi magatartás irányvonalai a világ vallásainak tanaiban ősidők óta le vannak fektetve. Ott keresendők a tartós világrend feltételei.

...A világon változtatni, sorsát jobbra fordítani végül is csak akkor lehet, ha előbb megváltozik az egyén öntudata. Magunk részéről ígéretet teszünk felfogóképességünk növelésére. Arra, hogy ima, elmélkedés és pozitív gondolkodás segítségével neveljük lelkünket...”

Olvasva a Világvallások Parlamentjének nyilatkozatát, emlékezzünk mi, magyarok Széchenyi Istvánra, aki hazánkat reformáló programjait „a hon ingadozás nélküli átvarázsolása” útján „Hunnia minden lakosinak polgári életet adni” céljával fogalmazta meg, és azt hangsúlyozta, hogy „az emberi fejekben dőlnek el a dolgok” (Stádium). „Kiművelt emberfők” kellenek, hiszen még a rosszindulat is alábbhagy olykor-olykor, de a tájékozatlanság, a szűklátókörűség, a butaság megmarad! A magyarországi történelmi egyházak ezért helyeznek nagy súlyt régi iskoláink újraindítására, mert  valljuk, hogy a korábbi dialektikus és történelmi materializmus után ma uralkodó „vulgármaterializmus”, a pénzközpontúság, az „aranyborjú imádása” korában fontos az etika, a bibliai, az erkölcsi spiritualitás, mert ahogyan Jézus mondta, „nem csak kenyérrel él az ember...”  (Mt 4,4)

Hadd jegyezzem meg ebben az összefüggésben, hogy korunk óriási erkölcsi eróziója abban is jelentkezik, hogy vannak, akik próbálnak különbséget tenni „magánerkölcs, polgári erkölcs” és „politikai etika” között, azt sugallva, hogy a politika területén megengedett lenne például a hazugság, a félrevezetés, a korrupció.

A globális etika alaptétele, hogy mindannyian felelősek vagyunk egy jobb világrendért!  „A mostani drámai világhelyzetben az emberiségnek nemcsak politikai programokra és akciókra van szüksége, hanem a népek, nemzetek, etnikumok és vallási közösségek békés együttélése látomására is. ... Az új világrend nem valósítható meg a VILÁGETOSZ nélkül!”   

A nyilatkozat szerint a világetosz alapkövetelménye, hogy minden emberrel emberségesen kell bánni! Az emberséges élet négy alapelvet jelent:

- Elkötelezettség az erőszakmentesség kultúrájára és minden élet tiszteletére.

- Elkötelezettség-vállalás a szolidaritás és egy igazságos gazdasági rend kultúrájának megvalósítására.

- Elkötelezettség-vállalás a tolerancia kultúrájára és becsületes, igaz életmódra.

- Elkötelezettség a férfi és nő egyenjogúságát és partneri viszonyát valló kultúra mellett.

Megismerve a Világvallások Parlamentjének nyilatkozatát, fel kell tennünk a kérdést: vajon nem túlságosan naivak ezek a felhívások? Gondoljunk csak arra, vajon mit jelent ma, kinyitva televíziónkat, a reklámok áradata, az erőszakot sugárzó és dicsőítő filmek világa „az elkötelezettség az erőszakmentesség kultúrájára és minden élet tiszteletére” kötelezése terén! Azután egy egészen közeli kérdés: Vajon a mostani magyarországi politikai-gazdasági helyzetben mit jelent a „szolidaritás és egy igazságos gazdasági rend kultúrája”? Ki tudja ma megmondani hazánk, egy-egy ország, régió, földrész vagy az egész világ számára, mi lenne az igazságos gazdasági rend? Minden irányban szaporodnak a kérdések, de nem látunk megnyugtató megoldást!

Ma itt, az Adria-Duna Szabadegyetem keretében sem tudunk megoldást ajánlani, feladatunk viszont a kérdések saját helyzetünkre és életünkre vonatkozó végiggondolása, hogy először is a „saját portánkon”  legyen rend. 1993, a Világvallások Parlamentjének ülése után évekig úgy látszott, nem hozott  kézzelfogható eredményt ez a tanácskozás sem, sok más nemzetközi konferenciához hasonlóan. Reménységgel nézhetünk azonban most arra a programra, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete indított az Egyetemes Társadalmi Felelősség (Corporate Social Responsibility) jegyében.

ENSZ Globális Szerződés  - A tíz alapelv

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Globális Szerződése (The United Nations Global Compact) és az egyetemes társadalmi felelősség (Corporate Social Responsibility) nemzetközi program keretében került sor a globális szerződés vezetőinek nagygyűlésére (Global Compact Leaders Summit) New Yorkban 2004. június 24-én. Ezen Kofi Annan főtitkár meghirdette a tíz alapelv (The Ten Principles) elfogadását. A program háttere a következő:

A globalizáció folyamatában a gazdaság, az ipar, a közlekedés, a városiasodás a világ szinte minden országában együtt jár a környezeti, szociális és etikai problémák halmozódásával. Ez a helyzet azután magával hozza a kormányok, a média, a közvélemény kritikai és felelős érzékenységének növekedését. Az egyes kormányok, a nemzetközi szervezetek, az Európai Unió ajánlásokat, szabályozásokat és törvényeket hoztak és hoznak ezekben a kérdésekben.

Az egyetemes társadalmi felelősség (Corporate Social Responsibility, rövidítve CSR) nemzetközi program a társadalmi és környezeti tudatosság elősegítését tűzi feladatként a gazdasági, adminisztratív és kulturális nemzetközi, állami és civil szervezetek tevékenysége elé. A környezetvédelem, az egészségvédelem, az etika, az emberi jogok területén a fenntartható fejlődés (Sustanaible Development) érdekében kívánnak munkálkodni. A helyi és globális gazdasági versenyben a program az üzleti élet, a „business” olyan új megközelítése, ahol ugyan továbbra is a profit a cél, azonban a közéleti elfogadottsági mutatók javítása, a reklám terén a „teljességre törekvés” (holistic approach to business) jegyében a vállalatok a közösségi és egyéni élet partnereivé, támogatóivá és meghatározóivá válhatnak.

Több civil szervezet is foglalkozik a lokális és globális gazdasági élet alapkérdéseinek etikai és környezetvédelmi vizsgálatával, így például az Emberközpontú Fejlődési Fórum (People-Centered Development Forum). Az ENSZ Rio de Janeiróban 1992-ben tartott környezet és fejlődés világkonferenciája (UN Conference on Environment and Development) alkalmával léptek ezek a szervezetek a világ nyilvánossága elé Az emberek földje – Cselekvési program a jövőért című kiáltványukban.

A program ellenzői arra mutatnak rá, hogy az etikai, szociális és környezetvédelmi szempontok általában szemben állnak a gazdasági élet alapvető törekvésével, azaz a profitszerzéssel. Sokan feltételezik, hogy a program csak ott és csak annyiban talál a gazdasági életben támogatásra, ahol ettől a programtól jobb vállalati „hírnevet”, reklámot remélnek. Vannak azután olyan területen működő cégek, amelyek már eleve hátrányban vannak,  mert náluk szinte elkerülhetetlen a környezetszennyezés (cementgyártás, vegyipar stb.)  vagy a szociális jogok megsértése (európai és amerikai cégek az ún. harmadik világban). Több oldalról is jóindulatú naivsággal, a materiális gazdasági élet etikai elspiritualizálásával vádolják a programot.

Az Egyesült Nemzetek Szövetségének tíz alapelve 2004 után tartalmilag mintegy felvállalta a Világvallások Parlamentje nyilatkozatának 1993-ban meghirdetett globális etikájának elemeit.

A tíz alapelv a következő (az eredeti szövegben „Business” = üzlet, üzleti ügy, vállalat, gazdaság):

Emberi jogok:

1. Az üzlet támogassa és tartsa tiszteletben a nemzetközileg kihirdetett emberi jogokat.

2. A vállalat legyen bizonyos abban, hogy nem bűnrészes emberi jogok elleni visszaélésekben.

Munkafeltételek: a vállalat tartsa fenn 

3. a társulási jogot és a kollektív szerződés jogának tényleges elismerését,

4. a kényszermunka és a kötelező munka minden formájának  megszüntetését,

5. a gyermekmunka eredményes megszüntetését,

6. az alkalmazásban és foglalkozásban történő diszkrimináció kizárását.

Környezet: a vállalat 

7. támogassa a környezeti kihívások elővigyázatos megközelítését,

8. kezdeményezze  a környezeti felelősség elősegítését,

9. bátorítsa környezetbarát technológiák fejlődését és terjesztését.

Korrupció-ellenesség: 

10. A vállalatnak munkálkodnia kell a korrupció minden lehetséges formája ellen, beleértve a zsarolást és a      

        megvesztegetést is.

A felsorolásból látjuk, hogy az ENSZ tíz alapelve elsősorban a gazdasági élet problémáit tartja fontosnak, bár az emberi jogok területe, a munkajogok, a környezet kérdései és a korrupció szociális kérdéseket is érint. Nagyon fontosnak és óriási eredménynek tartom, hogy etikai kérdésekben ilyen eredményeket láthatunk! Hát még milyen gyönyörű lenne, ha ezeket az alapelveket mindenütt megvalósítanák hazánkban és az egész világon!

A globális etika azt jelenti, hogy akár a globalizáció, a nemzetközi nagyvállalatok felől, akár az egyes ember felől indulunk el, mindig ugyanoda jutunk: békésebb, emberibb, jobb világot szeretnénk magunk körül. A gazdaság, a vállalatok etikája, azaz viselkedési, magatartási módjuk addig nem változik, amíg az egyes ember tudata, etikája meg nem változik. Ezért szólt a régi imádság a következőképpen: „Uram, változtasd meg ezt a világot, és kezdd rajtam!” A Magyar Környezetvédelmi Egyesület évről évre Kárpát-medencei pedagógusokat hív tanácskozásra ide, a Mátra festői tájaira, mert az a reményünk, hogy a környezetvédelmi, szociális, humán, történelmi kérdésekben szükséges a tapasztalatcsere, az együttes tanulás, és a kérdéseket és megoldásokat pedagógusokként tovább adják majd.

Lehet-e a reményünk a  tökéletes, humánus, békés, egymást megértő embervilág megteremtése? Sem a Világvallások Parlamentje, sem az Egyesült Nemzetek Szervezete programjai nem ígérték ezt. Lehet azonban célunk a  körülöttünk lévő jelenlegi világnál egy kevésbé rossz világ létrehozásán fáradozni, egy-egy lépést tenni a reánk bízott emberek és környezet javáért, „kiművelt” és etikus emberfővel. Ezen az úton induljunk el!