Az első napot dr. Falus András rövid bevezetője nyitotta meg, „Epigenetika és életmód” címmel. Az előadásban többek között a társadalmi és biológiai - geográfiai környezetnek az életmódra gyakorolt hatásairól hallhattunk. A következőkben dr. Madarasi Anna a beteg gyermekek fejlődését, a család és a környezet (óvoda, iskola stb.) szempontjaiból bemutatóját, majd dr. Tompa Anna professzor asszonynak az egészségtudat és a globalizált világ kemizációs összefüggéseit tárgyaló, a résztvevőkkel interaktív módon megtartott előadását élvezhettük. A keddi napot dr. Vajer Péternek, a sokakat izgató kérdést, „Le lehet-e szokni a dohányzásról?” című értekezése zárta.

Másnap a hely szelleméhez is illeszkedően dr. Mersdorf Anna pszichológusnak a „Hit és lelki egészség” címmel tartott - a hallgatóságra és a jelenlevő többi előadóra is mély benyomást tevő - előadása nyitotta meg. Ezt követően, a szintén pszichológus dr. Varga Márta előadása következett az „Evés és testképzavarokról”. A téma különösen fontos a gyermekek és a fiatal felnőttek körében dolgozók számára, hiszen a mai kor egyik meghatározó viselkedési problémáját mutatta be.
Elsősorban ezeknek a korosztályoknak egy másfajta problémakörére nyitott ablakot dr. Hoyer Mária docens asszony előadása, amely az „Internetfüggőség: a technikai forradalom kihívásai” címet kapta. Többek között azt is megtudtuk, hogy ezek a viselkedési zavarok ma már patológiai meghatározással is bírnak, vagyis diagnosztizálható tünetekkel, meghatározható fiziológiai és pszichés elváltozásokkal járnak együtt.
Egyfajta megoldást kínált fel dr. Vass Zoltán előadása „Testneveléssel az egészségért” címmel. A mindennapi testmozgás (mindnapi testnevelés az iskolában) szükségességére, a különféle lehetőségek kiaknázására hívta fel a figyelmünket.
Végül pedig ismét dr. Falus András professzornak az „Öröklött és a szerzett egészség”-ről szóló záró előadása tette fel pontot a kétnapos sorozatra.

Az együttműködés ezzel nem zárult le, újabb formákat és megoldásokat keresünk a jövőre nézve, hogy ez a fontos téma, a saját, de leginkább a környezetünkben élő gyermekek és fiatalok egészségének az ügye mindig szem előtt maradjon.