Nem megfeledkezve egyházkerületünk és veszprémi egyházmegyénk vezetéséről, akik anyagi támogatásukkal lehetővé tették a projekt megvalósulását,
nem megfeledkezve azokról a dolgozókról, akik az ablakokat kicserélték, a fűtést korszerűsítették, az öreg falak hibáit kijavították, majd a termet kimeszelték,
nem megfeledkezve azokról a malomsoki testvérekről, akik a felújítás után áldozatos munkájukkal segítették otthonossá, széppé varázsolni e hajlékot,
mégis első helyen a mi Urunknak és Istenünknek szólt és szól a hálaadás.

„Ha Ő nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők” – vallja a zsoltáros (Zsolt 127,1). Jézus is ezt mondja tanítványainak: „Nélkülem semmit nem tudtok cselekedni (Jn 15,5).

Vagyis mindenért Őt illeti a hála és a dicséret. Az egész liturgiát ez az öröm, az Úrban való öröm hatotta át: a dicsőítő énekeket a gyülekezet zenekara kísérte, de a harmóniumon is megszólaltak ismert és szép evangélikus koráldallamok. Megtapasztaltuk és átéltük, hogy az Isten-dicséretnek közösségformáló ereje van. Aki el tudott jönni, s részt vett az alkalmon, az elő Istennel való közösség páratlan csodáját élhette át a gyülekezetben.

Bízunk benne, hogy a felújított imaterem a jövőben is számos alkalommal szolgálja majd a legszentebb ügyet, az életet mentő és megújító evangélium terjedését.