Az Örömhír Evangélikus Keresztény Óvoda az idén három éves lett. Vannak gyerekek, akik már el is ballagtak innen, és már az iskolapadot koptatják. Van, akinek ez az első ovija, és idén lett nagycsoportos. Már három csoporttal működik az óvoda, mindhárom: a Napsugár, a Margaréta és a Bárányka csoport is izgatottan várta az idei születésnapi ünnepséget, mert az óvónénik bíztatására a nagyobb gyerekek örömmel mesélték a kicsiknek, hogy lesz nagy torta, Dóra néni (Isó Dorottya lelkésznő - a szerk.) prédikálni fog, és nagyon sok ajándékot is fognak kapni!

Október 10-én pénteken délelőtt az óvodai dolgozókkal ünnepeltek a gyerekek. Mivel ezen, mint szülő én nem vehettem részt, megkérdeztem a lányaim, mit csináltak, mi tetszett nekik a legjobban. Abigéltől azt vártam, majd biztos a tortával fogja kezdeni, hogy az idén is angyalkás tortát kaptak, és részletezi, hogy milyen ízű volt benne a krém. De kivételesen nem az édesség volt idén a legjobb dolog, hanem a színház! Tíz órakor az összes csoport apraja-nagyja összegyűlt a Margaréta csoport szobájában és az óvónők meg a dadusok előadták a „Szép lány – csúnya lány” című mesedarabot. Az előadás után átvonultak a másik csoportszobába, ahol addigra gyönyörűen megterítettek nekik, és énekelve csodálták a két emeletes marcipános tortát, ami idén is az óvoda logójának angyalka mintájával volt díszítve. Három gyertyát számoltak meg rajta, és természetesen volt tűzijáték is! Mint minden étkezéskor, most is imádkoztak, egy új énekkel adtak hálát a finomságért. Tortaevés után pedig észrevették a nagy ajándékos dobozokat. A gyerekek hamar kitalálták, hogy melyik doboz melyik csoport ajándéka, mert az egyes csoportszobák színei és jelképei köszöntek vissza a csomagoláson.

A délelőtt a csoportszobákban az ajándékok kibontogatásával folytatódott. Egyesével emelték ki az óvónők a rengeteg értékes ajándékot, a gyerekek találgatták, hogy melyik micsoda és hangos üdvrivalgással fogadták az újdonságokat. Veronika lányomnak a golyópálya tetszett a legjobban, Abigéllel máris megbeszélték, hogy melyik csoporttársakkal együtt fogják összeépíteni hétfőn. Délutánra már nagyon izgatott volt mindenki, várták a szülőket, hogy velük együtt mehessenek az esti ünnepségre a templomba.

Este háromnegyed hatkor kezdődött a családi ünnepség, a templom minden padja tele volt a gyerekekkel, testvéreikkel, szülőkkel, gyülekezeti tagokkal. A harangszó és orgona játék után Ittzés János nyugalmazott püspök köszöntötte az egybegyűlt ünneplőket.

Az istentisztelet a hálaadás témájára épült, az óvoda keresztapukája, a püspök mindenre és mindenkire kiterjedően sorolta, hogy mi mindenért lehetünk hálásak, hogy létrejöhetett, és már harmadik éve működik az Örömhír Óvoda. Nekem nagyon tetszett az a gondolata, hogy a szülők bizalmát is külön megköszönte, hogy évről évre újra az egyházra, illetve az óvodai nevelőkre bízzuk a gyermekeinket. Megörültem, amikor az oviért mondott imádságok fontosságát is kiemelte, mert nekem az egyik legkedvesebb és legszívesebben gyakorolt szolgálatom a közbenjárás.

A köszöntő után a nagyobb ovisok előresiettek, és együtt énekelve vonultak fel az oltár elé. Az óvónénik vezetésével néhány dalt, mondókát osztottak meg velünk, villantak a vakuk, és a meghatódott szülők is próbáltak együtt énekelni a gyerekekkel. A gyerekek imádsága után mindhárom csoportból két lelkes önkéntes gyerek segédkezett Ági óvónéninek felvezetni a prédikációt. Az őszi termény-betakarítás, az egészséges életmód jegyében, és nem utolsó sorban a lélek gyümölcsére asszociálva mutatták be, mi mindenért lehet köszönetet mondani. A különböző gyümölcsök felmutatásakor az óvodai dolgozók kis csoportokban felállva adtak hálát a Mennyei Atyának.

Utána belepillanthattunk az ovis mindennapok játékaiba, a gyerekek örömmel osztották meg, hogy mivel játszanak legszívesebben a csoportszobában, és mintha a hálaadás is hangosabb lett volna most. Ezután állt fel Isó Zoltán lelkész, és mint ellenlábas próbálta a hálaadás fontosságát ravaszkodva kétségbe vonni. A gyerekek már tudták, hogy most jön Dóra néni, aki majd mindent elmagyaráz. Isó Dorottya lelkész, aki az óvoda lelkésze is, hetente ő tartja a gyermek-istentiszteleteket az óvodában. Az ő igei gondolatait hallgathattuk meg arról, hogy mit is jelent a hálaadás, miért fontos. Bár már elkezdődött némi morajlás a templomban, a gyerekeket próbálták a szülők csitítani, a magok csak hulltak, és elhangzott az evangélium is a prédikáció során. Az oviból elballagott iskolások segítségével együtt mondtuk el a gyermekek hitvallását, majd énekeltünk.

Ezután jött az alkalom fénypontja, Betti néni beiktatása. Gelencsérné Bíró Bernadett már második éve dolgozik az óvodában, nemcsak a Margaréta csoport kedvence. Mindig mosolygós, mindig kedves, nemcsak az óvodában, de ha a buszon, amikor a vak bácsinak segít, vagy ha a városban az ellenkező irányban rohanunk, akkor is előre köszön. Nagyon felnézek rá, így átragadt rám a meghatottsága, mikor az esküt mondta, amikor könnyek gyűltek a szemébe, ahogy a kollégái többszólamú énekét hallgatta, és amikor az egyre zajongóbb templomban bátran bizonyságot tett.

A gyülekezet együtt énekelt, majd a püspök úr vezette az imádságot, a templomban pedig megint a közösen mondott könyörgés lett a leghangosabb. A Jézustól tanult imádság elmondása után megkaptuk az áldást, a gyerekek már alig várták, hogy énekelve átmehessünk a gyülekezeti terembe a szeretetvendégségre. Most is voltak torták tűzijátékkal, a gyülekezet és a szülők által hozott házi sütemények falatozása közben pedig lehetett beszélgetni, terelgetni a gyerekeket.

Hosszú volt ez a nap, mindenki nagyon elfáradt. Nekem nagyon jólesett utána a sötétedő városban a friss levegőn hazasétálni. Végig gondoltam, hogy tényleg mennyi rengeteg minden történt az elmúlt három évben, hogy a korábban mondott imádságokra is milyen jól időzítve válaszolt az Úr. Pont abban az évben indult az óvoda, amikor nagylányunknak a megfelelő helyet kerestük, azóta a kisebbik is itt minicsoportos, és reméljük a következő gyermekünk is örömmel fog majd ide járni.