Nagy-Britanniában engedélyezték az embrió DNS-ének megváltoztatását az anyába való beültetés előtt. Ezzel kiküszöbölhető, hogy a gyermek megkapja az anyai örökletes betegségeinek egy részét. 

Szívelégtelenség, agykárosodás és nem megfelelően működő vesék, hogy csak néhány olyan rendellenességet említsünk, amelyeket az édesanyák örökíthetnek át gyermekeikre. Ezek elkerülésére világszerte olyan eljárások születtek a reproduktív medicina területén, amelyek ezeket a betegségeket megelőzhetővé teszik. Az ember minden egyes sejtje tartalmazza a teljes DNA-t, ami tulajdonképpen az ember tervrajza. Az információk 99 százaléka a sejtmagban és csupán 1 százalékuk a mitokondriumban találhatók. A mitokondriumban levő DNA-t kizárólag az anya örökíti át. Ha ebben hiba található, akkor azt az édesanya örökíti át gyermekére. Ezek a betegségek lehetnek enyhébbek, például cukorbetegség, de lehetnek olyan súlyosak is, amelyek a gyermek életben maradását is veszélyeztethetik. Ezen öröklött betegségek elkerülésére eddig nem létezett olyan eljárás, amely elkerülhetővé tette volna őket.

Azoknak a nőknek, akik egészséges gyermeket szerettek volna, de hordozói az említett mitokondriális géndefektusoknak két lehetőségük volt: vagy örökbe fogadtak egy gyermeket, vagy pedig a petesejt adományozást vettek igénybe. Ám ez utóbbi esetben az édesanya genetikailag nem állt rokonságban az általa kihordott gyermekkel, és voltak / vannak olyan potenciális anyák, akik e két lehetőség egyikével sem akarnak élni, hanem genetikailag is saját gyermeket szeretnének.

A nemrég Nagy-Britanniában elfogadott törvény azt az eljárást engedélyezi, amelynek során a genetikai defektust hordozó mitokondriumot cserélik ki egy másik nőtől származó egészségesre (az ép, nem beteg sejtmagot kiveszik, és átültetik egy olyan anya petesejtjébe, melyből előzőleg eltávolították a sejtmagot, és a mitokondriumai épek). Ennek kapcsán beszélhetünk az úgynevezett „harmadik szülő” jelenlétéről, ami a fentiek figyelembevétele mellett jelentős retorikai túlzásnak tűnik.

Az új eljárás erkölcsileg kevésbé kérdéses a petesejt- vagy a spermadonációnál. Sőt, azokban az esetekben, amelyet a brit alsóház nemrég tekintetbe vett, tehát súlyos genetikai rendellenességek elkerülése érdekében, véleményem szerint elfogadható, hiszen a technikailag megtehető és az erkölcsileg megengedett határán mindig olyan döntésnek kell születnie, amely az ember testi, lelki és szociális jólétét veszi figyelembe és ez igaz a reproduktív medicina területén is.