A debreceni szülészeti klinikán császármetszéssel hozták világra azt a csecsemőt, akinek édesanyja hónapok óta agyhalott állapotban volt. A 31 éves asszonyt agyvérzéssel, életveszélyes állapotban szállították kórházba, ahol hiába küzdöttek életéért, elveszítették őt. Tizenöt hetes magzata azonban tovább élt, és az ultrahangvizsgálatok szerint élénken mozgott. A családdal való egyetértésben az orvosok úgy döntöttek, hogy megpróbálják a lehetetlent, és küzdenek a kicsi életéért. Kilencvenkét napon át olyan állapotban tartották az édesanyát, hogy benne tovább fejlődhetett az új élet. Hiába került az agyhalál állapotába, méhe tovább táplálta magzatát. A születésre készülő kicsi élet az intenzív osztály dolgozóinak biztatására nevet is kapott a családtól. A nővérek így nevén szólíthatták őt, folyamatosan beszélhettek hozzá.  Hogy is írja Jeremiás próféta? „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek…” (Jer 1,5). Az édesanyát már nem lehetett megmenteni, de az új élet reményét folyamatosan őrizték. Hiszem, hogy a folyamatosan növekvő magzatot nem a legkorszerűbb gépek és egyéb technikai eszközök tartották életben, még csak nem is az orvosok és ápolók állhatatos küzdelme őrizte őt meg, hanem az élet Istene. Az édesanya elvesztése mérhetetlenül fájdalmas. Az ő testének nem kellett azonban egy másik, belőle sarjadt élet koporsójává válnia. Az evangélikus énekeskönyv egy húsvéti éneke diadallal szól erről: „Halálon győzött az élet”. A száz éve született Weöres Sándor pedig ezúttal sem a szavakkal játszik csupán, hanem mély igazságot fogalmaz meg, amikor egy versében így ír: 

Születek születni

meghalok meghalni

születek meghalni

meghalok születni.

Jézus azt mondja, hogy nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint amikor valaki életét adja a barátaiért (Jn 15,13). Tegyük hozzá: a kisgyermekéért. Mert a terhesség 27. hetében az egészséges, 1420 grammos baba született.

A 31 éves asszony további életeket is megmentett azáltal, hogy szerveit négy transzplantációra váró beteg kapta meg.

Nehéz erre szavakat találni. A halál mindig nagy veszteséget jelent. Egy fiatal édesanya elvesztése különösen fájdalmas. Mégsem a halálé az utolsó szó. Evangélikus egyházunkban ma ünnepeljük az örök élet vasárnapját. Emberek összefogása és küzdelme ebben az esetben is a reményt hozta világra. Az érthető módon háttérbe vonuló család, az orvosok és a szakápolók a meghalás és az élet mezsgyéjén járva részeseivé lehettek a születés, sőt az újjászületés csodájának. Mózes 5. könyvében így olvassuk: „Előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet…” (5Móz 30,19).