2013. július 31. és augusztus 2. között tartottuk gyülekezetünk napközis táborát az új Gyülekezeti Otthonban. Nem titkolt célunk volt, hogy azok a gyermekek is eljussanak táborba, akik valamilyen okból nem tudtak eljönni Őrimagyarósdra a nyár elején. Legnagyobb örömünkre Bobáról és a környező falvakból több, mint 40 gyermek gyűlt össze. Köszönet mindenkinek, akik segítenek, segítettek a szervezésben és a lebonyolításban.

Első nap egy kis falatozással indítottuk a napot, majd áhítatra gyűltünk össze az új gyülekezeti teremben. Beszélgettünk a családról: mit jelent, miért is van, miért fontos. Elizeus próféta és a samáriai asszony története alapján arról is gondolkoztunk, milyen fontos, hogy annak az Istennek kezében tudjuk nap nap után a családunk minden tagját, aki valóban ki tud segíteni a legnagyobb bajból is. Aztán megismerkedtünk a templommal, megnéztük, megvizsgáltuk minden kis „porcikáját", úgy is, ahogyan a vasárnapról vasárnapra lévő istentiszteleteken nem szokta vizsgálni az ember. Ebéd után „meseházzá" alakult a templomtér, s míg a gyermekek egy része egy kis pihenés reményében élvezték a hűvösben a mesehallgatást, a többiek társasjátékokkal és a „torony-túrával"(harangok megnézése) próbálták az ebéd után újra felvenni a tábori tempót. Az ügyességi „vetélkedőt" a meleg idő is indokolttá tette: vizes-lufit kellett dobálni egymásnak, s aki ügyesebb, vagy szerencsésebb, volt az száraz maradt. A délután utolsó órájában a kézműveskedésé volt a fő szerep: volt gyöngyfűzés, origami hajtogatás Teveli László segítségével, arcfestés és szabad alkotás is. A napot imádsággal és úti áldással zártuk.

A második nap is eseménydúsan telt. Reggeli után ismét összegyűltünk a nagyteremben áhítatra és éneklésre. Beszélgettünk arról, hogy miért fontos az embereknek és nekünk a gyülekezet és a közösség. Ezután 4 csapat bizonyíthatta tudását a tábornak helyt adó épületek ismeretéről. Minden csapat kapott egy térképet. A térképen jelölt szimbólumokat kellett megtalálni a tábor területén (oltár, orgona, padok, ablakok, szék és a régi Otthon épülete) s ha ez sikerült egy borítékban érdekes kérdések vártak a csapatokra. Így minden résztvevő számára kiderült, hogy hány pad van a templomban, hány szék van összesen az épületekben, mikor épült az Otthon régi épülete, milyen feliratok találhatók az épületeken, hány angyalszobor található az oltáron, miből készültek az orgona regiszterei....

A játék után felfrissülésként ismét vizes lufi dobálással hűsítettük magunkat, majd megterítettünk az ebédhez. Ebéd után ismét csapatokra oszlott a tábor, kék és piros csapatra, mert vízi-csatázni indultunk a szánkódombra. Zizi nagyon jó kis játékszabályt talált ki nekünk, melyet meg is beszéltünk, átöltöztünk és elindultunk a csatába... mindenki vizesen, de felfrissülve térhetett vissza a táborba, ahol finom sütemény és hűs gyümölcs várt ránk. De ez még nem minden, hiszen ezután jött a két gombócos fagyi és akinek még kedve volt, főtt kukoricát is ehetett.

Ezután Isten áldásával indultunk haza otthonainkba.

Hálásak vagyunk ezért az együtt eltöltött szép napért is, már várjuk a folytatást. Köszönjük mindenkinek, aki részvételével, segítségével tette emlékezetessé ezt a HANGOS napot is.

A harmadik nap is nagyon tartalmasan és hangosan telt. A reggelit követően áhítatra és közös éneklésre gyűltünk össze. Magdi nénivel arról gondolkodtunk együtt, hogy a család különböző tagjainak és a gyülekezet tagjainak együtt kell alkotnia a keresztyén közösséget, ha valamelyik kiesik, kimarad akkor a közösség gyengül, bizonytalanná válik, mint a jenga-torony. Együtt építettünk is egy tornyot jenga-kockákból, ami nem dőlt össze, hanem a részek tartották egymást, ahogyan ez a kis táboros csapat is összekovácsolódott.

Ezután kezdetét vette a délelőtti program, ami érdekes és furcsa volt minden résztvevő számára és azért vicces is. Párosával összekötve (kezünknél, lábuknál), egyik szemünket leragasztva, egyik fülünket betömve indultunk rövid sétára az épületekben. Egy-egy teremben, az udvaron és a templom előtt közösen kellett feladatokat megoldanunk, hogy megszabaduljunk egy-egy kötéstől, s használhassuk mindkét fülünket, szemünket, kezünket és lábunkat. Minden páros nagyon ügyesen együtt munkálkodva vette az "akadályokat", így hamar a templomba értünk, ahol énekléssel ütöttük el az időt addig, amíg a többi páros is megérkezett. 

Ezután kipróbáltuk, hogy hány táborlakónak kellene egymás vállára állnia, hogy a legfelső elérje a templomtorony tetején lévő gömböt. Elfoglaltuk az utcát és szőnyegeken fekve el is értük a gombot, méghozzá 36 méteres volt a mi tornyunk. Hűsítés gyanánt pedig újabb vízi-lufi dobáló partit rendeztünk.

 Ezután ebédeltünk egy jót és újra felfegyverkeztünk a hűsítő vízi-csatához. Nagyon jól esett mindenkinek, hiszen ma is nagyon meleg kánikulai nap volt. Amint visszaértünk gyümölcsöt, sütit ettünk és indulhatott a kézműves ténykedés is. Ismét hajtogattunk Teveli Lászlóval, megtanultunk virágot és kosárkát no és persze kereket készíteni, ami csillaggá alakul át. Barni segítségével ma is merítettünk papírt, só-gyurmáztunk és még gravíroztunk is poharat, dunsztos üveget. Tenyérnyomunkat megörökítettük egy nagy fehér vásznon is, mindenki aláírásával.

A tábort egy jó hangulatú kerti partival zártuk. Bográcsban főtt a lecsó és a paprikás krumpli, eljöttek a szüleink is, hogy együtt zárjuk ezt a három napot. Nagyon jó volt a hangulat, olyannyira, hogy spontán "zenekart" alapítva több mint egy órán át énekeltünk együtt kicsik és nagyok a nagyteremben.

Hálásak vagyunk az elmúlt HANGOS napokért, jövőre várunk újra mindenkit! Köszönjük a sok segítséget mindenkinek, aki bármilyen munkával és felajánlással hozzájárult ahhoz, hogy együtt tölthessük ezt a három napot!