Bencze András – a Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség lelkésze:

Egyre nehezebb adventi hangulatot ébreszteni magam számára is. A lelkészek számára is megmaradnak a rendszeres, nem adventi kötöttségek advent idején. A napi igeolvasás és imádság mellett igyekszem megállni kis adventi házikónk előtt, törekszem, hogy naponta néhány percet együtt legyünk a családban. Segítenek az adventi készülődésben az ilyen elgondolkodtató kérdések is. Köszönöm.

Gerlai Pál – a Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola iskolalelkésze:

A gyermeki karácsony-várás ugyanúgy helyet kap a gondolataimban, mint mindenki másnak, mégis érzem, hogy nagyon helytelenül elsikkad a hétköznapokban az igazi adventi elcsendesedés. Otthon helyet adunk az ünnepnek. Vacsora előtt meggyújtjuk az adventi koszorú gyertyáit, imádkozunk, éneklünk egy-egy adventi éneket, és gyertyafényes ünnepi hangulatban közösen vacsorázunk, együtt megyünk istentiszteletre is.

Koháry Ferenc – a Lébényi Evangélikus Egyházközség lelkésze:

Számomra az advent az év egyik legfontosabb időszaka, hiszen ilyenkor igyekszünk mindenkit számba venni, megszólítani, Jézus Krisztus születésének örömhírével derűsebbé tenni. Amíg kisebb gyermekünk volt addig könnyebben ment az adventi készülődés. Igazából most is a gyermekektől, fiataloktól kapom az erőt, látva az ő ötletességüket, nyitottságukat, azt, hogy mennyire örülnek az őszinteségnek és annak amit az élet előhoz számukra. Az adventre, karácsonyra lélekben készülök, igével, csendességgel de nem csak a magam számára kívánom szebbé tenni ezt az időt, hanem főként másoknak, egy biztató levéllel, kis figyelmességgel, magányukban egy telefonhívással.

Kovács Viktor – az Evangélikus Teológus Otthon lelkésze:

Az advent az „Egyre Több Fény Ünnepe.” Azért van, hogy fel tudjunk készülni az igazi Világosság eljövetelére, hiszen az egyre több fény felkészíti a szemünket és szívünket a Krisztus érkezésére. Az adventnek feladta kell hogy legyen, hogy önvizsgálatot tartsunk. Be kell hatolnia a fénynek az életünkbe, hogy kitakaríthassunk onnan mindent, amire nincsen szükség, azért hogy a sötétben szorongatott dolgokat el tudjuk engedni. Bűnöket, amelyek lehúznak, a kétségbeesést, amely megbénít, a formát, ami gúzsba köt és a felépítményt, amiben már nincsen élet. Mindenkinek a maga feladata, hogy ezt saját életén elvégezze... és nem másokén! Igyekszem ehhez hűen készülni, sok-sok imádsággal és igével arra, hogy talán ebben az évben nem csak emlékeznem kell Krisztusra, hanem üdvözölnöm is őt!

Tubán József – a Csornai Evangélikus Egyházközség lelkésze:

Számomra az adventi időszak természetesen az ünnepi szolgálatokra, különböző egyházi alkalmakra való felkészülést jelenti. Az Érkező megjelenésére való lelki készülést így a rám bízottakkal közösségben, szolgálataimon keresztül élhetem meg. Igyekszem nem csupán az adventi hangulatra koncentrálni – bár természetesen egyikünk sem vonhatja ki magát akár még az ajándékvásárlás „őrülete” alól sem –, hanem Arra, Aki a közelgő ünnepnek a középpontja.

Zsednai Józsefné – a Györköny-Bikácsi Társult Evangélikus Egyházközség lelkésze:

Vertikális és horizontális nyitottságot, Isten- és emberközelséget jelent advent. A megsokasodott feladatok között is több megállást, meghittebb beszélgetéseket, fajsúlyos szavakat, egy utcai röpke találkozáskor is. A vendégszolgálatok révén az igehallgatás lehetőségét. Az öröm, a békesség, a reménység átadásának felfokozott vágyát. A küldetésnek való megfelelés felelősségét: adventben és az ünnepen könnyebben nyílnak a szívek. Nem maradhatnak üresen, el kell őket érni az evangéliummal!