A konferencia „A reformáció jelentősége az 1989 utáni protestáns fakultások és egyházak számára” címet viselte, a témát nyolc előadás járta körül a legkülönbözőbb perspektívákból közelítve. Mivel az alkalom éppen Husz János halálának 600. évfordulójával esett egybe, amelyet a cseh állam és a cseh egyházak kétnapos megemlékezéssel ünnepeltek, Husz történelmi és egyháztörténeti szerepe, valamint életútja is új megvilágításba kerülhetett a résztvevők számára.

A konferencia megnyitójára a prágai Károly Egyetem impozáns dísztermében került sor, az előadások és a tisztségviselők újraválasztásáért felelős küldöttgyűlés helyszíne a hasonlóan grandiózus Szláv-hegyi (Emmauszi) bencés kolostor volt.

A helyi ökumenikus együttműködés további hozadékaként a résztvevők a domonkos nővérek vendégházában szállhattak meg a belváros szívében. Az érdemi munka lezárása után a cseh vendéglátók odaadó szervezési munkájának köszönhetően a meghívottak egy idegenvezetéssel egybeketött buszkiránduláson vettek részt a Prágától mintegy másfél órányira fekvő egykori huszita központban, Tábor városában. A konferencia záróakkordjaként végül közösen ellátogathattak a prágai német ajkú gyülekezet bensőséges hangulatú ünnepi istentiszteletére.

Apró morzsák a prágai ünnepségekről

A SOMEF konferencia után, jól felkészülve vágtunk bele a Husz-megemlékezések többféle programjába. Már a német ajkú gyülekezet istentiszteletén - amit abban a templomban tartottak, amiben 1414-ben először tartottak úrvacsorát mindkét szín alatt - megemlékeztek Huszról.

Felolvasásra kerültek szövegei és a prédikáció is rámutatott arra, milyen aktuális ma is Husz Jánosnak az őszinte, igazságos egyházra való buzdítása. Husz ugyanis egy olyan egyházról beszélt, amelyben a szó és a tett nem állnak egymással ellentétben, hanem összhangban vannak. Husz végül a saját életét is feláldozta nézeteiért és ez sok kritikus kérdés elé állít bennünket is:

Nem vagyunk mi is gazdag egyház – Magyarországon is -, ami bár foglalkozik a rászorulókkal, mégis a jelenlévő status quo-val megelégszik? Hol van a kritikus erőnk? Hajlandóak vagyunk-e, akár súlyos hátrányokat is elfogadni, ha felhívjuk a figyelmet a visszásságokra? Ha síkra szállunk az igazságtalanság megszüntetéséért, akkor cserébe nem fogunk-e bosszúságot kapni? És mi van azokkal az ígéretekkel, amelyek nem kerülnek betartásra?

Ezekkel a kérdésekkel találkoztunk újra és újra minden egyes rendezvényen. Erre emlékeztetett az a délutáni ökumenikus körben tartott ünnepség is, amelynek az a Betlehem kápolna adott otthont, amelyben Husz tíz éven át tevékenykedet. Itt a sok beszéd és az ezeket színesítő, gyönyörű zene mellett felavatásra került egy új harang is, amelynek a neve ’Mister Jan Hus’. Az ő hangja mostantól emlékeztetni fog Husz üzenetére.

A hétfői nap a nemzetközi részvevők számára újabb érdekességeket rejtett: A Salvator templomban a többnyelvű kerekasztal beszélgetés újra konfrontt bennünket azzal a kérdéssel, vajon mi Husz Jánosnak a fontossága és az aktualitása. Érdekes volt látni, mennyivel más a kontextus a cseh résztvevőknél, mint a Németországból érkezett résztvevőnél, Margot Kässmann-nál. Míg a német volt püspökasszony a hangsúlyt erőssebben fektette társadalmi kérdésekre, a cseh egyházi képviselői inkább az egyháznak a szekularizált társadalomban betöltött szerepére koncentráltak.

A délutáni program ebben a templomban igen ígéretes volt, mivel bemutatásra került egy oratórium, ami nem éppen ismert, de pont ezért annál izgalmasabb.

Carl Löwe: Jan Hus című oratóriumának ősbemutatója 1841 volt Berlinben, de aztán a darab feledésbe merült. Nemrégen újra felfedezték és több helyen bemutatták. Így most Prágában is német kórusok és egy német zenekar együttműködve hozták elénk ezt az impozáns művet. Az oratórium erőteljes vége mély benyomást keltő hangutánzással tudatosította a hallgatóságban, milyen brutálisan gyilkolták meg Huszt, de azt is, hogy akkor nem a lángok győztek, hanem Husz János és az ő tanítása.