Szekeres Palitól is volt mit tanulnom!

Szekeres Pálról már műsorunk következő rendezőjével, Soós Árpáddal forgattunk. Kevés adásunkat idéztem olyan sokszor, mint ezt, és kevés adásunkkal foglalkoztak annyian egyházunkon belül is, mint éppen ezzel. Hallottam róla, aztán a székesfehérvári könyvtárban napokat szántam rá, hogy a Népsportot pár évre visszamenőleg átolvasva többet is megtudjak történetéről. Hiszen akkor ő volt az egyetlen ember a világon, aki olimpiai és paralimpiai játékokon is érmet szerzett. Tagja volt az 1988-as szöuli olimpián bronzérmet szerzett férfit őrcsapatnak, majd 1991-ben bekövetkezett balesete után, kerekesszékhez kötötten 1992-ben Barcelonában egyéni tőrben paralimpiai bajnok lett. Egyetlen mondatban szinte el is mondtam élettörténetét. Azonban többről volt itt szó. Hiszen akkor értettem meg, hogy a szeretetjelenlétek nélkül bizony nemcsak hogy nehéz lenne az életünk, de sokszor kilátástalan is. Amikor az ember nem tud feldolgozni egy élethelyzetet, nem tudja elfogadni azt a szituációt, amelybe belekerült. Pali, amikor a vívóversenyről hazafelé tartó kisbuszuk felborult, úgy került ki a roncsok alól, hogy deréktól lefelé megbénult. Már ott, a németországi kórházban is érezhette azonban, hogy nem hagyják magára, hogy van esély a folytatásra. Hiszen ahogyan mondta, ez egy élethelyzet, ezen nem lehet változtatni, de el kell fogadni, és a lehetőség szerinti legtöbbet kell kihozni belőle. Ott volt Batizi Sándor, aki akkor a német kerekesszékes vívócsapat mestereként rögtön felvázolta egy másfajta sportolói útlehetőségét. És ott volt a társak mellett a legfontosabb, Anikó, Pali menyasszonya, aki akkor is természetesen állt mellette, és aki azóta a felesége és három gyönyörű gyermekük édesanyja. Az első tehát, amit üzenetként továbbadhattunk, a szeretetjelenlét, az érintés, a szó gyógyító ereje. Ez kell ahhoz, hogy az ember mindenek ellenére tovább tudjon lépni. A műsorban több interjú is elhangzott. Nádas Pál szavai különösen is elgondolkodtattak. Ő mint a mozgásjavító általános iskola akkori igazgató- ja és a paralimpiai csapat vezetője is szólt. Elmondta, hogy a kollégiumban, a gyerekek szobáinak falán olyan akkori hősök poszterei voltak, mint Schwarzenegger vagy hasonlóan erős és népszerű színésztársai. Vagyis az elérhetetlen példaképek. Ugyanakkor azért mentek hideg téli estéken is lelkesen az uszodába, mert olyan sérült úszók is lehettek példaképeik, akiknek sikerei számukra is elérhetők voltak. Vagyis volt egy álom, egy elérhetetlen példakép, kinek képe ott volt a szobájukban, ugyanakkor azok az elérhető példaképek adták meg a lehetőségek szerinti csúcsokra az irányt, akik hasonló sorsúak voltak, mint ők, és akiknek sikereiről olvastak, hallottak. Mint az úszókéról vagy mint Paliéról is. A Szekeres Pállal és a körülötte élőkkel való találkozás megtanított arra, hogy ha az ember célja egy elérhető csúcs, akkor azt meg is hódíthatja, de csak akkor, ha olyan társak vannak mellette, akik elfogadják, akik bátorítják, akik szeretik őt. A barcelonai paralimpiai eredményhirdetés képeivel zárult a műsor, azzal a jelenettel, amikor a dobogón Anikó, a menyasszony, a válogatott vívó átöleli Palit. Igen, akkor, ott sokkal többről volt szó, mint a paralimpiai aranyról…

Evangélikus istentiszteletek a képernyőn

Közben elindultak az istentisztelet-közvetítések is. Első élő adásunk színhelye 1991. október 27-én Pápa volt. Már előtte is láthattak a nézők egy-két közvetítést; a legismertebb a Lutheránus Világszövetség 1984-es budapesti nagygyűlésének istentisztelete volt, melyet a Budapest Sportcsarnokból közvetített – történelmében először élő adásban – a Magyar Televízió. Pápán viszont akkor a rendszeres közvetítések sora indult meg. Számomra azonban nem csak ezért felejthetetlen ez az alkalom. Hiszen jól emlékszem, ahogy a lelkészcsalád vigyázott arra, hogy fiuk előző esti váratlan halála ne zavarja meg az igehirdetés szolgálatát végző Szebik Imre püspököt. A liturgiát és a kántori szolgálatot számomra azóta is erőt adó hittel és fegyelemmel végezte Varga György esperes és felesége. Csak az istentisztelet után mondták el gyászukat. Azóta is minden istentisztelethez kötnek emlékek. A következőhöz, az 1992 pünkösdjén Békéscsabáról közvetítetthez éppen úgy, mint a későbbiekhez. Különösen is izgalmasak voltak számomra a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozók záróalkalmai. Kedves emlékként marad meg bennem a kőszegi, a fonyódligeti vagy a legutóbbi, a soltvadkerti ifjúsági istentisztelet is. Ugyanúgy felejthetetlen a paksi országos evangélikus találkozó közvetítése is, amikor a lelkészek és laikusok az uszályon felállított oltárnál végezték a szolgálatot. Templommá vált a dunai rakpart az ország minden pontjáról érkezett, többezres gyülekezet számára. Szép alkalom és közvetítés volt, melynek rendezője már Nemes Takách Ágnes lehetett.