Advent harmadik vasárnapján Veszprémben egy régi szép szokás is felelevenedik, az úgynevezett szálláskeresés. Manapság az emberek fizikálisan és lelkiekben is túlságosan bezárkóznak, nem fáradnak azzal, hogy megértsék a másikat. A szálláskeresés célja az, hogy ez megváltozzon. Meg kell nyitnunk a szívünket egymás előtt, közelebb engedni magunkhoz a másik embert, örömmel, mosolyogva segíteni s éreztetni, hogy mindannyian fontosak vagyunk.

„Pár nappal karácsony előtt szinte már érezzük a levegőben, ahogy mindannyiunk szíve-lelke megtelik szeretettel és az emberek megnyílnak egymás felé. Nincs annál szebb, mint amikor mindennek részesei lehetünk, nemcsak a családon belül, rokonok között, hanem amikor Veszprém minden lakosa közösségként osztozik ugyanabban az érzésben” – fogalmazott Brányi Mária alpolgármester asszony köszöntőjében.

Évről évre szokás már, hogy a IV. Károly cserkészcsapat cserkészei elhozzák Bécsből a betlehemi lángot. Vajda Gábor, a cserkészcsapat parancsnoka elmondta, a béke és a szeretet lángját egy hete, Betlehemben, Jézus születésének helyszínén, a bölcsőt körülvilágító mécsesekből alkották. 1986 óta él ez a szokás, azóta minden évben repülővel szállítják Bécsbe a lángot, 25 éve pedig az egész világon mindenhová eljuttatják.

„A betlehemi láng mindenkihez szól, megtanít arra, hogy a békét, akárcsak a lángot, embertől emberig kell továbbadni. A láng a karácsony szellemiségét szimbolizálja, úgy mutatja az utat, ahogy a csillag mutatta a pásztoroknak. Óvni kell, nehogy kialudjon, akárcsak a békét, a szeretetet az emberek szívében.”

Ezzel a lánggal gyújtotta meg Brányi Mária és Vajda Gábor az adventi koszorú harmadik gyertyáját.

Ezután Isó Zoltán evangélikus lelkész tartott beszédet, aki az adventi koszorú eredetéről mesélt. Először Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készített kocsikerékből adventi koszorút az árvaház gyermekei számára 1839-ben, Hamburgban. A gyertyák fellobbanása szimbolikusan jelezte az örök élet fényességét. Závodi Zsuzsanna református lelkésznő József Attila gondolatait idézve – „Tűzoltó leszel, s katona! /Vadakat terelő juhász!” – emlékeztetett, hogy a karácsony azért is fontos, hogy a bennünk lévő vadságot és szelídséget egyensúlyba hangolja.

A program zárásaként Zagyva Richárd, a Főegyházmegyei Karitász igazgatója megköszönte az összegyűlteknek, hogy ajándékokkal segítették a nehéz sorsú gyerekeket, majd a Litéri Zöldág és Szárazág Néptáncegyüttes énekelt dalokat.