Isten titkos naplója

Amint a kiadvány grafikai ábrázolása mutatja, a „megkorosodott Jóisten” glóriás feje katolikus szerzőt sejtet, s nem is tévedünk, ha így gondoljuk. A Focus című magazin egykori főszerkesztője, a katolikus újságíró, Wolfram Weimer a „kegyes ludas” ebben, aki igencsak szélesre tárja az érdeklődés kapuját. Úgy érzékelteti, s joggal, hogy a humor, a vicc mindenfajta vallásban fellelhető, s a kiadvány ebből ad ízelítőt. Az Isten titkos naplójának szánt füzet az ötven évvel ezelőtti első próbálkozás évfordulójára jelent meg. A vallásos humort tartalmazó Pardon füzetsorozat először 1982-ben látott napvilágot, majd az utolsó szám 2007-ben került az olvasók kezébe. A most újraindított sorozatot a Spiegel híradása szerint az alapító Weimer saját zsebből finanszírozta, ami ugyancsak nem kis áldozat. A mostani kiadvány főszerkesztője Daniel Häuser és Peter Böhling.

Az Isten titkos naplója címet viseli az új kiadás vezérsztorija. Érdekessége, hogy közismert német személyiségeket „leplez le”, mégpedig sajátos olvasatban: ahogyan a humor tükrében Isten látja/látná őket. A képzeletbeli játékban például a neves komikus, Mario Barth fotója mellett ez olvasható: „Ő az az embertípus, aki egyáltalán nem értette meg teremtett világomat. Indítsuk hát el a visszahívási akciót! Bár ez is meggondolandó, mert ha visszajön hozzám, vicceitől nem fogok tudni még lepihenni sem.” Más: az egyik szekrényen rengeteg fotó látszik, szintén közismert emberekről. A humorban is bővőlködő Jóisten kommentárja ehhez: „Ha Ádámnak ez nem is nagyon tetszik, ők az én legjobb »találmányaim« közé tartoznak.” Egy másik megjegyzés arról szól, hogy „hagyjatok még helyet Mohamed kollégának is, neki is a »legjobbak között kell lennie«.” 

Isteni humor sóval-paprikával és Woody Allennel

A kiadvány nemcsak az „isteni humor” sójával és paprikájával megcsipkedett „kiválóságokat” vonultatja fel, hanem maguknak a csipkelődő, évődő alkalmi szerzőknek a sora sem névtelenebb az előbbiekénél. A népszerű Spiegel-író, Matthias Matussek éppúgy köztük van, mint a filmrendező Woody Allen vagy a sajátos humorú könyvek írója, Eckart von Hirschhausen. A két főszerkesztő így nyilatkozik az érdekes kiadványról: „Arra törekedtünk, hogy nem bántó, de finom humorral, elmésen szóljunk, írjunk jelenségekről, emberi tulajdonságokról. A Jóisten kezében lévő görbe tükör sajátos megközelítésmódja emberi dolgainknak. Egyfajta távolságot, de egyben mélységet is kölcsönöz ez a humornak.” A kiadvány ára 5 euró, s a kiadó jó reménységét mi sem fejezi ki jobban, mint hogy az istenes humormagazinból hetvenezer példány került a német, illetve német nyelvű területek könyves asztalaira a legújabb kiadványok közé. Ha valakiben a fentiek olvasása nyomán mégis némi ellenérzés támad, annak hadd idézzük a középkor óta fennmaradt és elterjedt közmondásos megállapítást: Hit és humor összetartoznak! Ennek mai példájaként legyen itt a német mellett a magyar vallásos humorkincsből három „apróság”.

– Mi a különbség a teológus és a geológus között?
– Ég és föld!

– Mit mond a katolikus pap, amikor kijön a templomból?
– Mintha mise történt volna…

- Hogy hívják a gyors rabbit?
– MihamaRabbi…