Hosszadalmas és kitartó ősszejövetelek és próbák után elérkezett március 28-a, az a nap mely alkalmával a maroknyi, szórványban élő oltszakadáti evangélikus magyar közösség történetének ismertetésére, az egyházközség jövőbeli terveinek felvázolására, népszokásainak, napjainkig megőrzött népviseletetének ismertetésére és nem utolsó sorban a szinapdon megjelenített szakadáti fonóházba nyerhetett a közönség betekintést. 

Az est első részében a már Magyarországon is egyre hiressé válló oltszakadáti kakasütésről tartott előadást Dr. Pozsony Ferenc kolozsvári néprajzkutató Ádám Gyula és Kovács László Attilafényképei alapján, valamint Serfőző Levente – A Szebeni Magyarok Egyesületének elnöke – aki partnerként az oltszakadátiakkal érkezett, köszöntötte az egybegyülteket. 

A Szakadáton élő 160 lelkes gyülekezetnek mintegy egynegyede szinpadra lépett az anyaország fővárosában, akik a helyi evangélikus ifjúsági szövetség, a nőszövetség, a presbitérium tagjai, valamint a gyülekezet amatör zenészei, az Őszirózsa Band tagjai is. A gyülekezet vezetője, Illyés Sándor – oltszakadáti evangélikus-lutheránus lelkipásztor – köszöntése után dióhéjban ismertette a település történetét, melynek keretén belül elhangoztak Reményik Sándor: Templom és iskola, ill. Eredj, ha tudsz című jól ismert versei, melyek a Szakadáthoz hasonló helyzetben lévő gyülekezeteket is arra ösztökélik, hogy foggal körömmel ragaszkodjanak otthonuk és magyarságuk megőrzéséhez, majd a gyülekezet a színpadon a két gyönyörű ősi karácsonyi énekből, a  Gyermek születik és a Jézus Krisztus szép fényes hajnal kezdetűekből néhány versszakot adott elő, melyet minden szentestén elénekel a magyar közösség a XII. századi evangélikus templom tornyában.

A népviselet és a közösség jövőbeli terveinek bemutatása után sor került a szakadáti fonóház megjelenítésére, egy olyan régi szokás bemutatására, mely sajnos napjainkra már kihalt, de  terveink között szerepel ennek visszaállítása is. A fonóház keretén belül ismert és kimondottan oltszakadáti nóták hangzottak el, viccek özöne nevettette meg az egybegyületeket, a jókedv és a mulatság megterermtésében nagy szerepe volt az Őszirózsa Bandnak is, akik a talpalávalót húzva táncra serkentették a népviseletbe beöltözött fiukat, lányokat és asszonyokat. E sokszínű és sokrétű produkció sokakat mélyen megérintett, - az egyik idős úriember elmondása alapján – az az est „szanatórium volt”, ahol az ember elcsendesedhetett, meglelhette önmagát ismét, lelkét megnyugtathatta, lehetőséget adott újra visszatekinteni a csodás múltba, gyógyító erőforrást nyújtott az idő gyógyíthatatlan múlására is.

Az oltszakadátiak  produkciója után a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, Főtisztelendő Adorjáni Dezső Zoltán köszöntő beszédében hangsúlyozta, hogy a magvetés nemcsak a szórványban élők számára jelent létszükségletet, hanem minden gyülekezet jövőbeli megmaradásában is mérföldkő lehet.

Az est végén a közönséget oltszakadáti pálinkával és a hanklich nevű szász lepénykülönlegességgel kínálták, és mindez idő alatt a jókedvet és társaságot az Őszirózsa Band tagjai biztosították, tarsolyukból előhúzva szebbnél – szebb népdalokat.

A Budapesten tartózkodás ideje alatt a szakadátiak ellátogattak a kőbányai testvérgyülekezebe, akikkel már hosszú évek óta ápolják a kapcsolatot. Lehetőség adódott a közös imádkozásra, majd a szeretetvendégség keretén belül beszélgetésre, ismerkedésre. 

Nemcsak a Polgárok Házában résztvevő csodálatos közönség jelentett felejthetetlen emléket és élményt az oltszakadátiak számára, hanem a szombat délelőtti nap is, amikor is sorra került a világ egyik legsodálatosabb épületének a megtekintésére: az Országház meglátogatására.

Mindenki számára felejthetetlen élményt nyújtott a Polgárok Házában eltöltött este.  

A szerző oltszakadáti evangélikus lelkipásztor.