„Ukrajna és ezen belül Kárpátalja bajban van. Kaotikus és irgalmatlan háború szedi naponta áldozatait, a behívások ötödik hulláma magyar fiúkat is magával ragadott. Több kisírt szemű, szomorú édesanyával találkoztam. Fiaik harctéren, éjszaka a szabad földön alszanak, enni alig van mit. Többen idegileg összeomlottak. Eddig sem volt az élet könnyű ezen a vidéken, de manapság minden felfordult, bizonytalanná vált” - számolt be Szeverényi János a szerzett tapasztalatairól.
„A pénz szinte semmit nem ér. Tizenhatezer forintot érő nyugdíjakról hallottam. Az egészségügy helyzete miatt, aki csak tud, Magyarországra jön gyógyulni. Ottlétem első estéjén a lelkipásztor combnyaktöréses nénit szállított el a gyülekezet kisbuszával egy magyarországi kórház bejáratához. (A környékbeli orvos azt tanácsolta, hogy feküdjön a néni néhány hetet…) Az orvosokat meg kell fizetni dollárral vagy euróval. Mindent meg kell fizetni.
Mit tehetünk mi, anyaországiak?
Mindenekelőtt tudjunk róluk. Menjünk látogatni, vigyünk, amit lehet, amit tudunk: jó szót, lelki közösséget és sok más hétköznapi segítséget. Református és katolikus gyülekezeti kapcsolatrendszerek működnek, ezeket bizonyára lehet még erősíteni. A kettős állampolgárság többeknek sokat jelent, erkölcsileg, lelkileg és gyakorlati szempontból is. A magyar államot maguk mögött érzik.”
A hétvége igei mottója ez volt:
„De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, markaimba metszettelek, enyém vagy!” (Ézs 43, 1; 49,16)
Szeverényi János két korábbi írása:
https://www.szeverenyijanos.hu/radios%20jegyzetek/jegyz8karp.html
https://www.szeverenyijanos.hu/radios%20jegyzetek/jegyz17tyurma.html
A Kárpátaljai Református Egyház Békenyilatkozata, melyet elküldtek Moszkvába, Kijevbe, Washingtonba és minden európai országba: