- Mi a Szélrózsa mozgalom?

- Ez egy egészen nagy múltra visszatekintő ifjúsági mozgalom, a nevét onnan kapta, hogy a szélrózsa minden irányából megpróbálták összegyűjteni a magyarországi evangélikus fiatalokat, akik különböző színű, különböző kegyességű körökhöz tartoztak és soha nem találkoztak egy helyszínen. Egy fesztiválszerű programsorozatot építettek köréje az ország valamely pontján, aztán lett belőle egy vándormozgalom és kétévente kerül megrendezésre. Szépen, lépésről lépésre növekedett és ment el a szélrózsa minden irányába a jó híre és egyre többen jöttek az országból, de a határon túlról is. A fesztivál arra is lehetőséget kínál, hogy a különböző szemléletű, különböző vérmérsékletű, különböző elképzelésű emberek együtt tudtak lenni, egymást el tudták fogadni, örülni tudtak egymásnak. Azokban a témákban, programokban, amelyekben másképp voltunk hangolva, azok párhuzamosan futottak, de rácsodálkoztunk arra, hogy milyen jó együtt lenni.

- Nem lett volna kézenfekvő, hogy a Szélrózsa egyik kiadását Erdélyben tartsák?

- Volt egy ilyen terv, de különböző okok miatt ez meghiúsult, sokat gondolkodtam, hogy jó vagy nem, de azt hiszem, így is sok jó van. Az első számú pozitívumát abban látom, hogy így a helyiek sokkal nagyobb mértékben vették ki részüket a szervezésből. Magának az előkészítésnek nagyon komoly közösségépítő szerepe van, az talán jobb, hogy nem exportáltuk ezt a programot, hanem a helyiek állították össze. Mi nagyon örülünk, hogy itt lehetünk.

- Milyen a kapcsolatuk az erdélyi evangélikus egyházzal?

- Erdély minden felelős magyarországi magyar gondolkodásában fontos helyen kell hogy legyen. Az Erdélyben élők nagyon jól tudják, hogy ez egy olyan országrész, amellyel mi szerves egységet alkotunk, még akkor is ha bizonyos történelmi fordulatok, különböző nagyhatalmak el is választottak bennünket. Annak idején, amikor még a vasfüggöny állt, igyekeztünk átjárni, most amikor az egyesült Európában a határok átjárhatóak lettek nyugatra és keletre, ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy ez a kapcsolat erősödjön és ne csak alkalmanként találkozzunk, hanem szerves része legyen a gondolkodásunknak, hogy tőlünk távol is élnek olyan testvérek, akikhez szívünk szerint tartozunk. Szoros kapcsolat van, de azt kell mondanom, mintha egy kicsit fáziskéséssel éltünk volna azokkal a lehetőségekkel amelyekkel élhettünk volna korábban is. Itt is egy olyan kezdeményezésről van szó, amely kicsit Szélrózsa gondolatvilágát hozza, de nyilván kisebb léptékben. Mi a magyarországi csapat szervezésekor megfogalmaztuk, hogy erre szerintünk nemcsak az erdélyi, de a magyarországiaknak is óriási szükségük van. Arra van szükségünk, hogy rendszeresen találkozzunk, hogy tapasztalatainkat megosszuk, hogy kapcsolatok épüljenek, hogy természetes legyen az, hogy arcokkal tudjuk azonosítani a távol élőket úgy, mint azokat, akik a szívünkhöz közel állnak.

- Hogy látja, mennyire lehet bevonni a fiatalokat a gyülekezeti életbe?

- Egész Európában nagyon komoly nehézségeink vannak ezen a téren, erről sokszor beszélgetünk őszintén. Ennek természetesen sokkal mélyebb okai vannak, mint amit egy interjú keretében el lehet mondani. Azt tudom csak mondani, a feladat az, hogy mégis kapcsolatba kell lépni a fiataljainkkal. Már a családokban probléma van, a generációk között nincs egyetértés, túl nagy a szakadék az között, amiben a szüleink felnőttek és ami most van. Ez nem erdélyi, nem magyar probléma, hanem a XI. század nagy problémája, de Európára különösen jellemző. Mi azt gondoljuk, hogy olyan értéket képviselünk, olyan értéket szeretnénk átadni, ami nagyon fontos, hogy minden idegenkedésük, neheztelésük ellenére eljusson hozzájuk. Próbálgatjuk az utakat, mint ahogy minden pedagógiának is ez az alapja, hogy próbálgatják az utakat, igyekszünk figyelni rájuk, igyekszünk megérteni az fiatalok gondolkodásmódját, az ő nyelvükön próbáljuk elmondani azt, amit ránk bízott az Isten.

- Hogy érzi magát a rendezvényen?

- Személy szerint nagyon jól érzem magam, nagyon boldog vagyok, hogy itt lehettek, kollégákkal is, fiatalokkal is találkozhatunk, beszélgethetünk, megélhetjük, hogy tényleg összetartozunk.