A mostani, 10. jubiláló világgyűlés főtémája: „Életnek Istene, vezess minket az igazságosság és a béke útjára”. A sok fajsúlyos világproblémával és egyházi kérdéssel foglalkozó világtalálkozó értékelését majd elvégzik később erre hivatott szakemberek. Mi most három kritikus kérdést emelünk ki a több mint 3000 résztvevő által megvitatott témák közül. Az egyik a világgazdasággal kapcsolatos, a másik az ortodoxia kilépésének vagy maradásának problémája, illetve a főként iszlám országokban tapasztalható keresztyénüldözés.
Elfordulás a globális gazdasági kapzsiságtól, mohóságtól
A küldöttek többsége a világméretű szegénység, az újra és újra gerjesztett gazdasági és pénzügyi válságjelenségek elemzése nyomán jutott el arra a következtetésre, hogy nyilvánosan és egyetemesen, de nemzeti szinten is követelje az elfordulást a „globális gazdasági kapzsiságtól, mohóságtól”. A világgyűlés nyitó napján közzétett alapvető nyilatkozat megfogalmazása szerint a jelenlegi világgazdasági rendszer „igazságtalan és istentelen”. A gátlástalan profitéhség váltotta ki végső soron a Föld felmelegedését, a tömegek milliárdnyi méretű elszegényedését és a fegyveres konfliktusokat. A gazdasági globalizáció lecserélte a szeretet Istenét a szabadpiaci kapitalizmus bálványára. A világot azonban nem fogja megmenteni a minél nagyobb gazdagság. Jelenleg olyan világméretű rendszer működését szenvedi az emberiség, „ami a Mammon globális rendszere, ami a végtelen és gátlástalan kizsákmányolás révén csak a gazdagok és a hatalmon lévők érdekeit szolgálja”.
Keresztyén ellenkultúra: Isten ökonómiája
A 10. világgyűlés résztvevői teljes egyetértésben vannak abban, hogy a keresztyéneknek világméretekben és nemzeti szinten is egyfajta keresztyén ellenkultúrát kell képviselniük. Ezt „Isten ökonómiájának” nevezik, aminek két tartópillére a szeretet és az igazságosság. Az EVT Világmisszió és Evangélizáció Bizottságának indiai ortodox elnöke, Geevarghese Mor Coorilos nyomatékkal mutatott rá arra a veszélyre, ami abban mutatkozik meg, hogy a pénz rákényszeríti az embereket a maga monetáris útjára, kényszerpályájára, ami együtt jár a pénz rabságával, istenítésével, mammonizálásával. Az EVT figyelmeztet: az emberiséget nem lehet úgy megmenteni, a megváltásban részesíteni, hogy vele együtt a teremtett világ is meg ne szabadulna a sokféle, az emberi felelőtlenség által rárótt béklyótól. Az öko-igazságosságot nem lehet elszakítani a megváltástól – hangsúlyozza az EVT. Új gondolkodásmódra van szükség világszerte, ezt az EVT új „tudati kultúrának” nevezte el, ami a szolidaritást és az igazságosságot helyezi előtérbe minden szinten.
Kilépnek az ortodoxok?
Az EVT kezdete, 1948 óta sajátos volt a világszervezet és az ortodox egyházak kapcsolata. Korábban lehetett ezt politikai kérdésként is aposztrofálni, hiszen az ortodoxia legnagyobb része az akkori szovjet birodalom és csatlósai területén élt. Mára azonban a kérdés úgy fogalmazódik meg, hogy az EVT-ben lélekszámban a többséget kitevő ortodox világ kellő és méltó képviselethez, befolyáshoz jut-e az ökumenében vagy sem? De nem csak erről van szó. A román ortodox metropolita, Nifon úgy fogalmazott, hogy sok ortodox keresztyén hitében érzi magát fenyegetve más egyházak tanai, tanításai miatt.
Egyre inkább erősödik az ortodoxiában az a vélemény, ami az ökumenét herezisnek, tévtanításnak tekinti. Ez kettősséghez vezet az ortodox egyházak magatartását illetően: egyrészt nem lehet eltekinteni az egyházon belüli ellenvéleménytől, ugyanakkor meggyőzően kell képviselni a világ egyházaihoz, vagy az EVT-hez történő tartozást is.
Az ortodox egyházakban nagy tekintélynek és elfogadottságnak örvendő orosz ortodox egyházi „külügyminiszter”, Hilarion metropolita beszédében kifejtette: nem tekintik magától értetődőnek bennmaradásukat az EVT-ben. „Gyakran gondolunk a kilépésre” – mondta főpap. Ez nem kis veszteség lenne, ha csak arra gondolunk, hogy az Orosz Ortodox Egyház az EVT legnépesebb önálló egyháza. A bennmaradást azért tartja fontosnak a metropolita, hogy más egyházakkal, felekezetekkel eleven kapcsolatot tudjanak ápolni a legmagasabb szinten, és a világszervezetben ország-világ előtt világosan el tudják mondani véleményüket és pozíciójukat.
Orosz ortodox vélemény az iszlám keresztyénüldözésről és a világ-kalifátusról, melyben nem lesz helyük a Krisztus-követőknek
Íme, rögtön egy „különvélemény!”. A fiatal és meglehetősen kritikusan fogalmazó orosz ortodox főpap „kolosszálisnak” minősítette azt a keresztyénüldözést, ami az iszlám világban ma tapasztalható. A világgyűlés plénumán mondott beszédében a helyzethez illő drámaisággal fogalmazott: „Testvéreinket, nővéreinket gyilkolják, elüldözik otthonaikból, elszakítják őket rokonságuktól, barátaiktól, s megvonják tőlük az alapvető emberi jogot hitük szabad gyakorlásának a tiltásával”. Egyre több iszlám országban válnak keresztyének áldozatává az elvakult gyűlöletnek és erőszaknak”. Megemlítette a keresztyének drámai helyzetét Irakban, Szíriában, Egyiptomban, Szudánban, Afganisztánban és Pakisztánban. Radikális iszlámisták arra törekszenek, hogy létrehozzák a világ-kalifátust, melyben nem lesz helye keresztyéneknek. Hilarion beszédét az iszlám országokból érkezett delegátusok teljes egyetértéssel fogadták. Arra az ellenvetésre, ami főként a nyugati egyházak képviselőitől jött, miszerint a kritikus szavak az iszlám országokban tapasztalható keresztyénüldözés tekintetében csak olajat öntenek a tűzre, a metropolita így válaszolt: „A fanatikusok meg akarják semmisíteni a keresztyénséget, akár tiltakozunk ez ellen, akár nem”. Tehát tiltakoznak. Nem hagyta említés nélkül az orosz metropolita azt sem, hogy más területen is felüti fejét az üldözés, mint például Indiában is, ahol fanatikus hinduk támadják meg újra és újra a keresztyéneket. Az ortodox főpap azt javasolta, hogy nemzetközi akciókkal lépjen fel az államok közössége az üldözést engedő országokkal szemben, mégpedig diplomáciai, humanitárius és gazdasági eszközökkel, megszorításokkal.
A 2,2 milliárdnyi világkeresztyénség félmilliárdnyi „kisebb testvéreit” képviselő protestáns és ortodox egyházak világszervezete november 8-ig ülésezik a dél-koreai tengerparti kikötővárosban, Busanban. Világméretű ügyekben, kérdésekben és egyházi téren hozott döntéseiről még fogunk hallani.