Szombaton délelőtt fél 10-re hívogattuk a gyerekeket az imaházba. Iskolások, óvodások szép számban jöttek, hozták a barátaikat, a kisebbek anyukájukkal, apukájukkal érkeztek, összesen 35-40 gyermeket számláltunk. 

A napot közös énekléssel, imádsággal kezdtük. Kapcsolódva az esemény mottójához, lelkésznőnk, Zsugyel-Klenovics Katalin – a gyerekeket is bevonva – a talentumok példázatát mondta el és vetítéssel is szemléltette a történetet. A nap során a gyerekek saját talentum tallérjaikra írhatták fel a magukban felfedezett „kincseiket”, értékeiket, amit azután a falon lévő óriási kincsesládára ragasztottak fel. 

Kézműves foglalkozások keretében a gyerekek három korcsoport szerint készítettek különböző formájú és nehézségi fokú kincsesládákat: színezve, ragasztva, kivágva, hajtogatva, kincsekkel díszítve. A saját kézzel készített alkotások és maga a tevékenykedés is nagy örömet szerzett kicsiknek, nagyoknak egyaránt. 

Az ügyességi vetélkedőn két csapat, a „verhetetlenek” és a „legjobbak” mérték össze gyorsaságukat, ügyességüket, találékonyságukat. A játékos feladatokat mindkét csapat tagjai kacagva és jókedvűen teljesítették, fej-fej mellett folyt a barátságos küzdelem. 

A délelőtti programok után mindenkinek jól esett szusszanni egy kicsit, a gyerekek beszélgetve, teázgatva majszolták el a kedves nógrádi asszonyok által készített szendvicseket, finom süteményeket. 

Ezt követően vette kezdetét a csocsóverseny és léghokibajnokság. A gyerekek ezt várták a legnagyobb izgalommal. A versenyekre nevezni a délelőtt folyamán lehetett. A résztvevők két csocsó- és egy léghoki asztalon mutatták meg ügyességüket, játékos tudásukat. Hatalmas volt a küzdelem és a győzni vágyás. A legügyesebbek jutalmul egy-egy tábla csokit kaptak. 

Az asztali játékbajnokságok ideje alatt két emeleti szobában többféle társasjáték közül választhattak, akik éppen nem mérkőztek. A legkisebbek babaházikóban játszottak és mesekönyveket nézegettek. 

A délután záró akkordjaként visszakanyarodtunk a kezdethez: közös énekléssel, imádsággal köszöntük meg ezt a napot és így köszöntünk el egymástól. Végül mindenki Isten áldásával indult útnak hazafelé.

A gyermeknap különlegessége volt, hogy felekezeti hovatartozásra tekintet nélkül hívtuk a gyermekeket és ez megvalósult: evangélikus, katolikus, református gyerekek töltötték együtt szabadidejüket és játszottak közösen, önfeledten, jókedvűen. Külön öröm, hogy első alkalommal ez éppen az ökumenikus imahéten történt. A folytatást is így szeretnénk: az ökumené jegyében.