Andreas Barner nagy családban nőtt fel, ahol a hit magától értetődő volt. Voltak olyan szakaszok is az életében, ahol megkérdőjeleződött benne a hit, de már jó ideje tartja azt, hogy nagy döntései előtt Isten segítségét kérje. Ő az első gyógyszerészeti menedzser, aki a Kirchentag világi arca lett. Cége 20 év óta kínál sokféle gyógyszert az emberek mindenféle problémájára. Igyen árulják például azt a szert, amely megakadályozza azt, hogy a HIV vírus megfertőzze az anyaméhben fejlődő magzatot. „A kutatási aktivitással az embereknek szolgálunk” – vallja.

Menedzserként azt tartja fontosnak, hogy a fenntartható gazdaság és természeti erőforrásaink védelme a középpontban álljanak. De ennél többet is mond: Németországnak sokkal több menekültet kellene befogadnia, mint azt eddig tette. Mindezek összefüggésben vannak a Kirchentag idei témájával a bölcsességgel, okossággal is.

„Érdeklődéssel figyelem a vallásközi párbeszédet is – mondta. – A Kirchentag nagyszerű platform arra, hogy a zsidóság, az iszlám és a kereszténység képviselői leüljenek egymással és véleményüket kicseréljék a különböző témákról. Hozzá tudunk ezzel járulni ahhoz, hogy az egymással szemben érzett ellenérézéseket leküzdjük.”

De gyorsan hozzátette azt is, hogy bár a Kirchentag szervezői sokféle képviselő véleményével nem értenek egyet, mégis igyekeztek rendkívül széles spektrummal meríteni közülük is, mert meggyőződésük az, hogy csak akkor lehet eredményeket elérni, ha a más véleményűekkel is párbeszédben állunk: „Meg vagyok győződve róla, hogy hosszútávon hasznos az, ha egymással beszélgetünk. Talán nem lesznek nagy változások, de fontos, kis lépések történhetnek.”

Az elnök az interjúban beszélt arról is, hogy talán nem volt feltétlenül jó, hogy épp a pünkösdi szünidő idejére időzítették a rendezvényt, de végül elegendő szállást találtak és úgy érzi, hogy a kevésbé vallásos stuttgartiaknak sem ment az idegeire a rendezvény: „Az eddigi Kirchentagok is bebizonyították, hogy ahol létrejött ez a keresztény találkozó, ott mindenütt pozitív volt a fogadtatásunk a lakosság körében is. Az egésznek harmonikus az atmoszférája, sok jólelkű, barátságos ember jön össze, akik hatással vannak környezetükre” – hangsúlyozta.

A Kirchentagok belső egyházi vonatkozásával kapcsolatban pedig elmondta, hogy „mindig is nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy ne legyünk a hivatalos egyház fóruma, pontosan azért, hogy olyan témákat is kidolgozhassunk, amely nem feltétlenül teológiai kérdés. Ez a hit ünnepe. Sok fiatal talál itt egyházi kapcsolópontokat, melyek által aktívan részt vehet az egyház életében. Sokan hozzák fel negatívumként, hogy csak a buli vagy a koncertek vonzóak, de hiszek abban, hogy a közös ének, a közös imádság, a közös hitbeli és filozófiai kérdések nyomot hagynak az emberekben.”

Arra a kérdésre, hogyan értette azt, hogy Németországnak sokkal több menekültet kellene befogadnia, mint azt eddig tette, Barner elmondta, hogy Európának itt össze kell dolgoznia és nem csak azokra az országokra terhelni a problémát, amelynek partjainál megérkeznek a menekültek tömegei.

Az elnök számára az etika kulcsfontosságú szerepet tölt be az életben: „Csak abban az esetben vállaltam mindig valamilyen szerepet, ha meg voltam győződve arról, hogy az a lelkiismeretemmel összeegyeztethető. Nem akarom misszionálni a kollégáimat, de az etikus magatartást megkövetelem tőlük is.”

Barner a mindennapokban is tudatos keresztényi életet él, aktív tagja gyülekezetének és számos olyan szervezetben is végez önkéntes munkát, amelyek jótékonysággal foglalkoznak. Nem menekül a nehezebb témák elől sem, liberális felfogást képvisel az azonos neműek megáldásának tekintetében és a Stuttgartra jellemző pietista vonal képviselőinek a Kirchentagon való jelenlétét is támogatta.