Olvasd: Jakab 1,12-18.

„Boldog ember az, aki a kísértésben megáll.” (12. vers)

Kezdő bibliaolvasók Jakab apostol levelét könnyen érthető levélnek tartják. A levél a mindennapi élet erkölcsi kérdéseivel foglalkozik, mint olyan, aki két lábbal e földön él és mozog. Ez azonban csak első látásra van így. Akik komolyan tanulmányozzák levelét, azok tudják, hogy ez a levél teológiailag sok olyan kérdést tárgyal, amelyek komoly fejtörést okoztak az írásmagyarázati tudománynak is. Most csak az egyik legsúlyosabbat említem. A római levél, a harmadik rész 28. versében, minden kétséget kizáróan szögezi le, hogy az ember hit által igazul meg a törvény cselekedetei nélkül. Jakab apostol pedig azt mondja erről a kérdésről levelének második része 14. versében: „Mi haszna, ha valaki azt mondja, hogy neki van hite, cselekedetei pedig nincsenek? Vajon megtarthatja-e őt a hit?”. Itt két egymással homlokegyenest ellenkező állítás van!

Később azonban nyilvánvalóvá lesz, hogy nem lényegbeli eltérés van Pál és Jakab apostolok között, hanem terminológiában, vagyis a szóhasználatban van közöttük a különbség. Egészen más az, amit Pál apostol a hiten ért és más, amit Jakab apostol mond. Jakab levele második részében különbséget tesz az élő és a holt hit között. Pál ezt a különbséget nem teszi meg, mert számára csak az élő hit a hit. Mindkét apostol azt állítja, hogy az élő hit igazít meg, melynek a jócselekedetben teremnek meg gyümölcsei. Persze, elég sokáig tartott, amíg erre az igazságra rájött a keresztyénség.

Igénkben is ilyen ellentétről van szó. Itt az apostol a bűn eredetéről szól s azt a kísértésben látja. Így nyilatkozik: „Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Isten kísért engem! Mert Isten gonoszsággal meg nem kísérthető..." Tehát Isten senkit nem kísért! A Miatyánkban pedig így imádkozunk Istenhez: „Ne vígy minket a kísértésbe.” A Miatyánk szerint tehát Isten nemcsak szemlélő, hanem mint cselekvő Valaki visz minket a kísértésbe.

Nézzük, hogyan látja Jakab apostol s az egész írás a kísértés lelki hátterét? Az írás szerint van kísértés, amely mögött a Sátán áll. Az első bűneset ezt világosan bizonyítja. Az írás azonban beszél olyan kísértésről, amely mögött egyedül Isten áll. Mózes első könyve mondja el Izsák feláldozásának történetét. Az írás szerint van kísértés, amely mögött ott áll Isten is és a Sátán is. Olvasd csak el Jób történetét könyvének első fejezetében. Az életben egészen ritka az az eset, amikor egyszerűen meg lehet állapítani, hogy a kísértés mögött csak a Sátán van, vagy Isten is. Ritka a tiszta eset, de a fő különbség a kettő között abban van, hogy a kettő nem egyformán áll a kísértés mögött. A Sátán az embert el akarja pusztítani, Isten pedig meg akarja menteni! A biblia különbséget tesz kísértés és próbálás között. Az Isten mindig próbál, az ördög csak próbálkozik.

Minden kísértésnek kétféle kimenetele lehet: vagy Isten, vagy a Sátán győz, aszerint, hogy az ember melyiknek a pártjára áll. A kísértés lefolyása a Sátán szerint édesgetéssel, ígérgetésekkel kezdődik, amit a Sátán sohasem vált be. Hiába minden figyelmeztetés, hogy a Sátán szemébe nevet az elcsábítottnak, az ember jobban hisz a Sátán hazugságának, mint Isten figyelmeztetésének és a megkísértett emberben megszületik a bűn! Isten ígéretei azonban igazak. Az Isten kedve szerint lefolyó kísértésnek eredményét így olvassuk Jézus megkísértése történetének utolsó versében: "eljönnek az angyalok és szolgálnak Néki”. Újjászületés történik minden embernél, amikor Isten akarata szerint dől el a kísértés.

Mindnyájunk harcát a kísértővel Isten szorongva lesi, Krisztus imádkozva kíséri, a Szentlélek pedig az erőt sugározza az ige által, mert azt akarja, hogy mi győzzünk Istennel!

Igazad van Uram, hogy az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit nyeljen el. Minket is elnyelt már sokszor. Köszönjük Neked, hogy nem adsz oda a Sátán prédájává, hanem harcolsz érettünk és Szentlelkeddel Te fegyverezel fel igéddel. Nagyon kérünk Urunk, hogy Te győzzél bennünk és általunk. Ámen.

Lelkem, vigyázz serényen,

Buzgón fohászkodjál,

Hogy a síkos ösvényen

Meg ne csuszamodjál.

Amely szív

Jól nem vív,

Bűnnek lesz szolgája

És Sátán prédája. (457. ének)