– Magyar részről Ön kapott ez év tavaszán meghívást a Fülöp-szigeteki Kodály Társaságtól. Ez hogyan történt?

– A nővérem, Csernyik Réka Ausztráliában, a Sydneyi Egyetem konzervatóriumában tanít zenét. Az előző két évben ő volt az egyik oktatója ennek a pedagógus-továbbképzésnek, de idén nem tudott elmenni, ezért engem ajánlott maga helyett; a szervezők pedig elfogadták a javaslatát, és meghívtak.

– Kérem, mutassa be dióhéjban a továbbképzést.

– A Fülöp-szigeteken alapvetően nem a Kodály-módszer szerint tanítanak zenét, de van jó néhány élharcosa az ügynek. Ők minél szélesebb körben szeretnék elterjeszteni a zenetanárok körében ezt a magyar módszert. Az ottani Kodály Társaság ezért hirdette meg a képzést, amely három nyáron zajlik, három, egymásra épülő szinten, kéthetes turnusokban. Idén a körülbelül negyvenfős hallgatóságot–némelyek Indonéziából érkeztek – közel tíz tanár oktatta. A részt vevő pedagógusok között voltak általános iskolában és középiskolában tanítók egyaránt, de akadt olyan is, aki a doktori disszertációját írja éppen.

– Tanárok az iskolapadban – milyen volt az órarendjük ez alatt a két hét alatt?

– Nagyon intenzív volt a képzés. Mindennap reggel nyolctól fél ötig tartottak az órák. Reggel másfél órás szolfézzsal kezdtünk, majd Fülöp-szigeteki és ázsiai zenekurzus következett, aztán egyórás karvezetés- és vezénylésóra volt egészen az ebédszünetig. A délutáni blokk elején mind a három szint hallgatói közös énekkari próbán vettek részt. Én vezettem ezt a kórust; négy dalt vittem itthonról, ezeket nagyon szépen megtanulták a résztvevők. A tanfolyam végén remek koncertet adtunk.

– Említette, hogy a Fülöp-szigeteken nem a Kodály-módszerrel tanítják a zenét. Át lehet ültetni az ottani dalokra ezt a zenetanulási rendszert?

– Igen, mert az énekek hangkészlete sok esetben megegyezik a mieinkkel. Egy igen elismert professzor asszony például összegyűjtött jó néhány Fülöp-szigeteki gyermek- és népdalt, ezekre építette fel Kodály módszerét. Ezt próbálják elterjeszteni az országban.

– Ha jól tudom, Önt a helyiek több kórus próbájára is meghívták, hogy tanácsot kérjenek.

– A képzés alatt nagyon jó barátságok szövődtek, és mivel otthon többen is vezetnek kórust, elhívtak, hogy hallgassam meg őket, vagy tartsak foglalkozást nekik. Örömmel mentem, feledhetetlen élmény számomra, ha felidézem a lelkes, mosolygós gyerekarcokat vagy azt, ahogyan egy egyetemistákból álló énekkar megszólaltatta Deák-Bárdos György Eli, Eli! című darabját. Ez utóbbi kórussal egyébként júniusban Kassán is találkoztam, ahol európai koncertkör- útjuk keretében ezt a művet is előadták – hozzáteszem, megrázó hatással.

– Milyen benyomásokat szerzett a Fülöp-szigeteki emberekről?

– Az leírhatatlan… Szíven ütött az az őszinte szeretet, amivel egymás iránt és irántam viseltettek. Olyan emberekkel találkoztam, akik nem szégyellik, hogy keresztények, és nagyon szeretik az Istent. Mindennap hálát adnak azért, hogy hozzá tartozhatnak. És bár ez világi szervezésű tanfolyam volt, a megnyitó- és a záró alkalom is imádsággal kezdődött. Nagy álmom, hogy visszamehessek Manilába tanítani.

– Addig viszont itthon tanít. Egyházi vonalon szerzett már tapasztalatot a fóti kántorképzőben, volt pedagógusa evangélikus oktatási intézménynek, de világi kórust is vezet, illetve tagja a Capella Silentium a cappella énekegyüttesnek. Ezekről is ejtsünk néhány szót!

– Ének-zene–karvezetés szakon végeztem 1999-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, majd ugyanott diplomáztam 2003-ban az egyházzene tanszakon. A hat éve alakult, Várkonyi Tamás karnagy vezette Capella Silentium énekegyüttesnek 2009 decembere óta vagyok tagja. Ezt főleg Zeneakadémiát végzett tagok alkotják, a repertoárunkon a kora reneszánsztól a 21.századig terjedő művek szerepelnek. Tavaly nyáron három helyszínből álló koncertturnén vettünk részt – felléptünk a keszthelyi és a dunaújvárosi evangélikus, valamint a veszprémi jezsuita templomban. Idén nyáron egyhetes erdélyi körúton voltunk. Feledhetetlen, ahogy például Marosvásárhelyen sírva énekelték velünk a résztvevők Kodály Zoltán Esti dalát. És ahogy említette, jó ideje én vezetem a húsz éve alakult Viva Voce kórust. A gregoriántól a 20. századig szerepelnek művek a koncertjeinken. Főleg karácsony táján és tanév végén lépünk fel, örömmel megyünk bárhova, ahova hívnak.