Természetesen a vallásokban – így a keresztyénségben is – megtaláljuk a közvetítőket, akik az ember-Isten kapcsolatban, illetve a közösség tagjai között gyakorolják ezt a feladatot. Ebben a szerepben látjuk például a bibliai Mózest, aki Isten és a választott nép között állva közvetít. Népének nevében szól az Úrhoz, és az Úr üzenetét adja át népe tagjainak. Közvetítő szerepet töltöttek be az ószövetségi papok és a próféták is, némileg más formában és területen.

Az Újszövetség Jézus Krisztust mutatja be úgy, mint aki az egyetlen és legfőbb közbenjárónk az Atyánál. Pál apostol így fogalmaz: „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Jézus Krisztus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért…” (1Tim 2,5–6). A Zsidókhoz írt levélben pedig ezt olvassuk: „Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.” (Zsid 8,6) Továbblépve azt látjuk, hogy az iszlámban is van egy kiemelt közvetítő, akivel egy szinten senkit nem említenek, ez pedig Mohamed, Allah legfőbb prófétája.

A közvetítők fontosak, ugyanakkor érdemes felfigyelnünk arra, ami a civil és a vallási élet területén egyaránt előfordul: a legfőbb közvetítőhöz egy másik, esetenként több személy vagy akár egy hosszú lánc vezet el. A gazdasági és a hivatali életben rájöttek arra, hogy a „közvetítőhalmozódás” lassítja, bonyolítja és drágítja az ügyintézést, ezért tudatosan törekednek a nem feltétlenül szükséges láncszemek kiiktatására.

Az egyházban mint emberi közösségben ugyanígy megjelent a „közvetítőhalmozódás”. Már a korai egyházban elindult ez a folyamat, és évszázadokon keresztül folytatódott. A legfőbb közvetítőhöz, Jézus Krisztushoz is közvetítőkön keresztül kezdték keresni az utat. Első számú személyként találjuk Máriát, az ő földi édesanyját, azután az apostolokat, majd a későbbi szenteket. A reformátorok rádöbbentek, hogy ez a jóhiszemű „közvetítőhalmozódás” az egyházban is károkat okoz, de másként, mint a gazdasági és társadalmi élet területén. Az egyházi kár nem az, hogy lassít, bonyolít és drágít, hanem hogy az egyetlen közvetítőnk, Jézus Krisztus egyedülálló szerepét gyengíti, és a pótolhatatlanságát homályosítja el.

Néhány éve egy török szigeten, a Büyükadán meglátogattuk az Aya Yorgi görög ortodox templomot. Szent György ezüstből készült domborműve előtt csodás gyógyulásokra emlékeztető emléktárgyak, otthagyott mankók, hálaimák, virágok és mécsesek feküdtek. Hasonlóan ahhoz, mint ami számos római katolikus templomban Mária szobrai vagy képei előtt sokfelé látható. A közelmúltban meglátogattam a híres zsidó zarándokhelyet, Reb Steiner Saje (1851–1925) csodarabbi bodrogkeresztúri sírját. Meglepett, hogy a sírhalmot a zarándokok papírra írt imádságainak hatalmas dunnája takarta be.

Az ilyen különleges vallási megnyilvánulások láttán vegyes érzések kerítik hatalmába a protestáns lelkemet. Egyfelől meghat az emberi lélek segélykiáltásainak, kéréseinek és hálaimáinak vizuális látványa, másfelől belül berzenkedem azon, hogy az oly nagyra becsült közvetítők fontosabbakká lesznek tisztelőik szemében, mint az, akitől minden áldás jön. Nagy tanulság ez számunkra, lelkészek számára is, akik az Úr házában forgolódunk. A földi és a mennyei világ találkozási pontját szimbolizáló templomokban nem véletlenül a két világ határán folyik a liturgikus cselekmény. A lelkész liturgikus értelemben közvetítő szerepben van, amit a legszemléletesebben a liturgikus forgása jelez.

A közvetítői szereppel azonban óvatosan kell bánni. Soha ne a közvetítő kerüljön a reflektorfénybe, mert ilyenkor éppen ő takarhatja el azt, akiről tanúskodnia kell. A legjobb útmutatót erre vonatkozóan Keresztelő Jánostól kapjuk, aki a maga közvetítői szerepében a következőt fogalmazta meg: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem!” (Jn 3,30) 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 37–37. számában jelent meg 2020. szeptember 27-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.