– Jézusnak a Hegyi beszédből idézett gondolata az év igéje: „Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok irgalmas!” Talán nem véletlen, hogy diakóniai bizottsági elnökként önt kérték fel, hogy az esztendő kezdetén igemagyarázatot írjon az Evangélikus Életbe ehhez a mondathoz.
– Az év igéje mindig végigkíséri a következő háromszázhatvanöt napunkat, és különösen örülünk, amikor olyan bibliai vers kerül elő, amely kapcsolható a szolgálatunkhoz. Az irgalmasság, az irgalmasság cselekedetei pedig gyakorlatilag az egyház diakóniája. E cselekedetekre mindig is nagy szükség van a világban, a diakónia pedig az egyháznak egy olyan életmegnyilvánulása – akár intézményben, akár gyülekezeti önkéntes munkaként végzik –, amelyben a krisztusi irgalmasság kézzelfoghatóvá lesz, és további erőt ad. Ez az ige most ezt még inkább fókuszba állítja.
– Az elmúlt év viszont – ha szabad ezt mondani – irgalmatlanul nehéz lehetett.
– Igen, kétségkívül, mint az egész világon. A szociális intézményekben pedig még inkább, hiszen olyan helyzettel szembesültünk, amilyennel legalábbis az elmúlt ötven-hatvan évben nem. Mindenkit nagyon megviselt ez az időszak. 2021-ben ebből a gyönyörű bibliai igéből erőt meríthetünk, és abban bízhatunk, hogy a mindenható Isten megengedi, hogy az előttünk álló hónapokban javuljon a helyzet. Pozitív fejlemény, hogy az intézményeinkben megtörténtek az oltások, ez mindenképpen a kilábalás első lépése. Mindezek mellett persze a napi ügyeket is intézni kellett, nem lehetett csak a járvánnyal foglalkozni. Tavaly például a diakóniában elkezdődtek olyan folyamatok, amelyek reményeink szerint idén fognak kibontakozni. Folytatódik például a tárgyalás a kormányzattal intézmények átvételéről.
– Ugyanazon elv mentén fognak ezek megtörténni, mint a korábbi intézményátvételek?
– Sok tapasztalat van mögöttünk. Diakóniai intézményhálózatunk nagyságához és az evangélikus egyház méretéhez képest erőnkön felül vettük ki a részünket a 2015-ben kezdődött folyamatból, amelynek első szakasza 2018 elején zárult. Ebből a kormányzat, a különböző szervezetek és az egyházak is leszűrték a tapasztalatokat, és ezek birtokában megpróbálunk még jobb feltételeket teremteni. Rendszeresen érkeznek megkeresések egy másik irányból, az önkormányzatoktól is. Mi minden ilyen kezdeményezést megvizsgálunk, most is zajlik ilyen vizsgálat, több is. Ugyanakkor a diakónia területén az előző évekhez képest két területen is előrelépés tapasztalható. Az egyik az a fajta interdiszciplináris gondolkodás, amit az élet kikényszerít belőlünk, és a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájában a különböző munkaágak, osztályok közötti együttműködést fogja inspirálni a jövőben. Vegyük például a felzárkóztatást: a magyar kormányzat az utóbbi években nagyon komoly programokat indított, európai uniós forrásokat is bevonva, azoknak az embereknek az elérésére, akik – különböző okokból – a többségi társadalomhoz képest hátrányos helyzetben vannak.
– Bizonyára arra a programra utal, amelynek a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a „gesztora”, ők dolgozták ki a szakmai programot, és ehhez kerestek konzorciumi partnereket. Egyházunk erre hivatott szakemberei pedig egy adott régióban és területen ezt a „fejlesztési csomagot” felhasználva végzik a munkát.
– Igen, pontosan. Nyíregyháza környékén, Nagycserkeszen folyik egy mintaprojekt. Emellett ott van az a több száz település, amelyet különböző szempontok alapján az ilyen felzárkóztatandó települések közé soroltak. Az evangélikus egyház nyilván ott vállalhat jelentősebb szerepet, ahol helyben vagy a közvetlen közelben van működő gyülekezetünk. Olyan komplex programokat kell indítanunk – állami segítséggel és természetesen uniós források bevonásával –, amelyek az ott élő emberek életminőségét javítják. Még egyszer mondom, ez nem csupán diakónia kérdése, hanem interdiszciplináris: különböző szolgálati ágak összefogását és összeérését jelenti. Nagyon sok olyan határterület van, amely nem kizárólag oktatás, nem csak diakónia. Nyugat-Európában nem véletlenül él az a gyakorlat – Németországban láthatjuk a kiváló példákat –, hogy a diakónia tart fenn óvodákat, iskolákat. Magyarországon ezt nem teszi lehetővé a jelenlegi törvényi környezet, hiszen van oktatási törvény, mellette szociális törvény, gyermekvédelem, gyermekjog, és ezek párhuzamosan léteznek, miközben számos területen összeérnek. Ezért is nagy dolog, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház és Magyarország kormánya között létrejött szerződésben nevesítve van az úgynevezett gyógypedagógiai hálózat létrehozása.
– Országos evangélikus gyógypedagógiai hálózatra gondol?
– Igen. A református és a római katolikus egyház ezt már korábban felépítette, és épp itt az ideje, hogy mi is – a saját oktatási hálózatunkat segítendő – utazó gyógypedagógusokat és fejlesztőpedagógusokat alkalmazzunk a jövőben, hogy ezt a fajta képzést, fejlesztést az evangélikus egyház maga végezhesse el. Nagy várakozással tekintek az országos gyógypedagógiai hálózat felépítésére, mert úgy gondolom, hogy ebben az evangélikus diakónia és annak teológiai háttere nagy segítséget nyújthat. Az együttműködés nagyon szép példája lehet, éppúgy, mint a felzárkóztatás. Az egyházi iskolák számára amúgy eldöntendő kérdés, hogy az iskola karakterét megőrizzük-e abban az értelemben, hogy nyitott mindenki felé, vagy elmegyünk egy magániskola típusú ellátás felé, ami egyfajta „szuperelitképző” lesz. Ez nagy kísértés. Ezért beszélek arról, hogy a diakóniai szemléletnek meg kell jelennie az egyházi iskolákban, mert különben könnyen aránytévesztésbe esünk.
– Említette a különálló – szociális és oktatási – törvényi kereteket, amelyek lassan azért összeérnek. Ha rendelkezésre áll az evangélikus szakemberek szükséges tudása, és megvan az akár a létszámarányuknál nagyobb tekintélyük és lobbierejük is, arra nem gondoltak, hogy megkeressék a törvényalkotókat valamilyen kezdeményezéssel?
– Tekintettel arra, hogy a mi evangélikus hagyományunk is abszolút beleillett ebbe az előbb említett szétválasztott rendszerbe, eddig így direkt kapcsolódási pontot nem találtunk. Igazából pontosan az ilyen ügyek, mint a felzárkóztatás vagy éppen a gyógypedagógiai hálózat felépítése, segítenek „újragondolni” a dolgokat. Ma arra nincs lehetőség, hogy a diakóniához kapcsolódva tartson fenn az egyház oktatási intézményt. Sokkal fontosabb tehát, hogy az evangélikus diakónia és az oktatás minél szorosabban működjön együtt a felzárkóztatás, a gyógypedagógia és a diakóniai szemlélet erősítése terén.
– Mennyire tartja súrlódásmentesnek a szorosabb együttműködést az oktatás és a diakónia között, milyennek látja most ezt a jövőbeli közös munkát?
– Az egyháznak van egy küldetése, ez a küldetés pedig úgy szól – visszatérve a kezdeti gondolatokhoz –, hogy „legyetek irgalmasok”. És ezt nem egy nagy pedagógus mondta, nem is egy nagy diakónus, hanem a legnagyobb pedagógus és a legnagyobb diakónus, Jézus Krisztus. Nekünk ehhez a parancshoz kell tartani magunkat, és keresni kell ebben az évben is azokat a pontokat, területeket, ahol a szolgálatunkat elvégezhetjük. Összefogva biztos, hogy sokkal hatékonyabbak vagyunk, Isten dicsőségére, hazánk és nemzetünk javára.
* * *
Gregersen-Labossa Györgynek az evangélikus oktatást érintő felvetéseivel kapcsolatban megkérdeztük Varga Mártát, egyházunk országos irodája nevelési és oktatási osztályának vezetőjét.
„Az állammal kötött megállapodás anyagi forrást nyújt egy országos evangélikus Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény [EGYMI] megalapítására. Ennek keretében egy kizárólag sajátos nevelési igényű gyermekeket ellátó óvodai intézményegység és egy országos utazó gyógypedagógusi, utazó konduktori hálózat tud majd működni. Jelenleg az állami rendszernek nincs erőforrása az evangélikus köznevelési intézményekből érkező igények teljes ellátására. Az evangélikus EGYMI hálózata kapacitásbővülést jelent majd, ezáltal egyházunk segíteni tudja az akadályozottsággal élő gyermekek integrációját és a társadalmi hátrányok csökkentését.
Egyházunk országos irodájának nevelési és oktatási osztálya és az Evangélikus Pedagógiai Intézet [EPSZTI] jelenleg már működő, inkluzív nevelést-oktatást célzó szakmai projektje lehet a módszertani előzménye és alapja a munkájukat hátrányos helyzetű régiókban végző nevelési-oktatási intézmények célirányos, rövid távon is hatékony támogatásának. Nagycserkeszen a nevelési és oktatási osztály részt tud venni olyan, a hátrányos helyzetű családokban élő gyermekeket nevelő-oktató intézmények alapításában, kialakításában, amelyek a megfelelő hátránycsökkentő tanulásszervezési módszereket alkalmazva működnek. Ezeknek az intézményeknek az inkluzív nevelési attitűddel és a befogadást segítő oktatásszervezéssel zajló munkájához az EPSZTI a szakmai háttértámogatását tudja felajánlani.”
Az interjú eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. április 4–11-i, 86. évfolyam 13–14. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
Magyarországi Evangélikus Egyház
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala