Gritsch Mátyás – nyugdíjas, Sopronbánfalva

A kitelepítést és ’56-ot is átéltem, és itt maradtam. Nem volt könnyű dolgunk, az általános iskola negyedik osztályáig csak németül tanultunk. A kitelepítést követően a 25 fős osztályból ketten maradtunk. Az utcán sem volt kívánatos, hogy németül beszéljünk. Nehéz volt a régi osztálytársakat, barátokat elveszíteni.

A tanítóképző gyakorló iskolájába kerülve, evangélikus oktatásban részesültem. Prőhle Károly keresztelt meg és ugyanő konfirmált Bánfalván. Mivel tankönyvek annak idején nem voltak, ezért a professzor úr diktálta le a szöveget, s így tanultuk meg a hittannal kapcsolatos tudnivalókat. A szocializmus idején jóformán titkolni kellett, hogy az ember templomba jár.

1650-ben jött Sopron környékére az első felmenőm, már ő is evangélikus volt. Nekem az imádság lelki megkönnyebbülést jelent. Hiszem, hogy Isten segít a gondok megoldásában.

Jó látni, hogy a mostani lelkész házaspár mennyire törődik a fiatalokkal, az oktatásukkal, a megszólításukkal. Bízom abban, hogy ez nagy lendületet fog adni a jövőben a gyülekezetnek.

A Láthatóan evangélikus facebook oldala.