Szekeres Mihályné – nyugdíjas, Csővár

Hetvenkét éves vagyok, szüleim, nagyszüleim is csőváriak voltak. Sokat betegeskedtem, nagyon sok súlyos bajom volt, de a Jóisten mindig megsegített. Sok keresztet kaptunk az életben, de a Jóisten mindig meghallgatott. Egyik nagy betegségemet követően elmentem a templomba, ahol a tisztelendő úr a kegyelmi időről prédikált. Mondhatom, hogy én is többször kaptam meg a kegyelmi időt az Úrtól.

Szüleim mindig népviseletben voltak, én is abban vagyok. Ezt a ruhát is én varrtam, sőt a dédunokáimnak is készítettem népviseletes öltözetet. Az az egyik legnagyobb öröm, amikor abban látom őket.

A nagyszüleim és a szüleim nem engedték, hogy ima nélkül menjünk aludni. Gyermekként és ma is örömmel kulcsoltuk hálaadásra a kezünket. Mindkét dédunokámat tanítottam imádkozni, most már maguk mondják a fohászokat.

A Láthatóan evangélikus facebook oldala.