A legnagyobb ajándék az övék is

A legnagyobb ajándék az övék is

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg és fotó: Bálintné Kis Beáta
Még az ünnepek előtt hallottam a rádióban, hogy sok ember annyira agyonhajtja magát a karácsonyi készülődésben, hogy mire elérkezik a szenteste, teljesen kimerül, és gyakran veszekedés tör ki a fáradt családtagok között. Ezekben az otthonokban bizonyosan pazar vacsora kerül az asztalra, káprázatos karácsonyfa áll a szobában, gazdag – talán erőn felül vásárolt – ajándékok sorakoznak a fa alatt, és a ház is makulátlanul tiszta. És vajon a szívek? Felkészültek az Úr Jézus születésének ünneplésére?

A karácsony előtti vásárlási lázról szóló híreket hallgatva gondolataim messze szállnak, messze, hatezer kilométer távolságra, Kenyába. Épp ma van az árvák karácsonyi ünnepsége. Az első, amelyen nem vagyunk ott. Minden úgy zajlik, ahogy az évek folyamán bevezettük, megszoktuk: sok vidám ének, a karácsonyi történet, játék és finom ebéd. Valószínűleg az egyetlen az ünnepek alatt.

 

Ajándék? Az bizony nincs. Nem is lesz. A családoknak veszünk kukoricalisztet, cukrot, teát. Boldogan cipelik haza kincsüket; így most már lesz mit tenni karácsonykor az asztalra. Elmondjuk nekik, hogy azért a legfőbb ajándéknak ők is részesei: az Úr Jézus értük is a földre jött, emberré lett, őket is szereti és megváltotta; mindez nem csak a pazar külsőségek között ünneplő fehér ember kiváltsága.

Az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) 2014-ben is folytatta az immár nyolc éve zajló szolgálatot a kenyai árvák és özvegyek között: az étkezési programot, amelyben negyven gyermek kap mindennap egy tányér ételt; és a pártfogói programot, melynek keretében másik negyven árvának tesszük lehetővé, hogy iskolába járhasson, legyen ruhája, és némi élelem jusson neki.

Hálásak vagyunk Istennek, hogy hazatérésünk után is ad felelős, áldozatkész kinti munkatársakat, akik hűségesen gondját viselik a nélkülöző gyermekeknek, és rendszeresen tájékoztatnak minket életük alakulásáról, hogylétükről.

A támogatottak között többen vannak, akiknek életét évek óta kísérjük, a szemünk előtt nőttek pici, sovány, elhagyatott kisgyerekből értelmes nagyfiúvá, nagylánnyá. Ezért a pártfogói rendszert is állandóan alakítanunk kell, hiszen egy kisiskolás tandíja lényegesen kevesebb, mint egy gimnazistáé. Ilyen esetekben több pártfogót jelölünk ki egy gyerek támogatására.

Érettségi után komoly kérdés, hogy mit tudunk nyújtani a gyerekeknek. Mert a többség szeretne tovább tanulni, a felsőfokú tanfolyamok díja azonban rendkívül magas. Csak a legjobb tanulóknak tudjuk biztosítani a támogatást.

Mára elmondhatjuk, hogy Isten segítségével az EKME szolgálata nyomán egy új generáció tagjai kerülnek ki a támogatottak soraiból. Kérjük Urunkat, hogy továbbra is áldja meg azok életét, akik annak köszönhetően végezhették el tanulmányaikat, hogy egy-egy magyar család vagy közösség támogatja őket. Többek között ilyenek: Doris, aki fodrász lett; Samuel, aki mozgássérült létére nagy kitartással tanulta meg a cipészmesterséget; Verah, aki azért választotta az ápolónőszakmát, hogy másokon segíthessen; vagy Mambo, aki toprongyos utcagyerekből lett informatikus.

Örömmel tapasztaltuk ebben az évben, hogy nagy érdeklődés kíséri az EKME kenyai szolgálatát. Férjemmel, Zoltánnal harmincöt helyen számolhattunk be a kinti
munkáról az ország különféle pontjain, főleg evangélikus gyülekezetekben és iskolákban, konferenciákon és családoshétvégéken, de meghívtak református, katolikus alkalmakra vagy éppen keresztyén értelmiségi klubba is.

Jelentősen növekedett a pártfogók és az ebédprogramot támogatók száma. Ezúton is szeretnénk megköszönni az áldozatos szeretetet és az imádságokat úgy a sok éve kitartóan szolgálatunk mellett álló, mint a közelmúltban csatlakozott testvéreknek.

Visszatérve a magyar ünnepi készülődésre, szeretném megosztani egy friss élményemet, mely örömöt szerzett, és erőt, lendületet adott. Pár nappal ezelőtt telefonon keresett egy férfi – egy tizenhárom és egy tizennégy éves kislány édesapja –, mondván, hallottak a Kenyában zajló szolgálatról, és családja is szeretne csatlakozni. Két, lányaihoz hasonló korú kenyai kislányt pártfogásukba vesznek, amíg helyzetük ezt lehetővé teszi. Eddig nincs sok különleges a történetben. „Jó lenne, ha még karácsony előtt el tudná küldeni az árvák bemutatását és fényképét – folytatta a férfi –, hogy kinyomtassam, és a fa alá tegyem. Meglepetés lesz ez a két lányunknak, karácsonyi ajándék.”

Csodálatosnak találom, hogy vannak, akik tudnak gyermekeiknek azzal örömöt szerezni, hogy könnyítenek egy nyomorúságban élő kis afrikai árva sorsán – így bizonyságot téve nekik Istenünk szeretetéről.

Megújult honlapunkon – kulmisszio.hu vagy ekme.lutheran.hu – sok aktuális információ található az EKME keretében zajló szolgálatokról.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!