– Miért tartjátok fontosnak, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészeiként demonstráljatok a lett evangélikus lelkésznők mellett?

– Lelkészi mivoltunkat felvállalva, de nem az egyház hivatalos képviseletében leszünk jelen ezen az eseményen. Az a tervünk, hogy a lelkészek közül az erre vállalkozók – szeretnénk és reméljük, hogy többen lesznek – felveszik a Luther-kabátjukat, elénekeljük együtt régi lelkészavató énekünket, megerősítést kérő imádságunkat, a Confimát és a jelenlevők segítségével megjelenítünk egy táblákra szavanként írt bibliai igét: „Krisztusban (…) nincs férfi sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban" (Galata levél 3,28).

– A flashmobot a Deák téri evangélikus templom elé szervezitek. Miért választottatok azt, hogy nyilvános téren fejezitek ki a szolidaritást?

– Úgy gondoljuk, hogy ez az ügy túlmutat azon, hogy egyszerű egyházi kérdésként tekintsünk rá, mivel diszkriminációról van szó. Ezért tartjuk fontosnak, hogy ez ne „belső egyházi ügyként” vagy kimondott „női” rendezvényként jelenjen meg a köztudatban. Mindig nagyon izgalmas, amikor a szent és a profán találkozásakor a profán megérintődik. Vajon csak a templom falain belüli közösség a gyülekezet? Mi lenne, ha egyfajta „missziói gyülekezetként” fognánk fel a téren átmenő vagy megálló sokaságot, akiket igenis, megérint a kölcsönös megbecsülés, egyenjogúság, szolidaritás szellemisége? Tudom, nem válaszol egyformán mindenki ezekre a kérdésekre. Azt is mondhatjuk, hogy Lettország messze van, miért nem az itteni feladatainkkal és problémáinkkal foglalkozunk? Szerintünk az, ami Lettországban történt, egy veszedelmes, egyre erősödő tendencia része, amely bármikor elérhet hozzánk, személyesen érinthet bennünket is.

– Alapvetően lelkészeket hívtatok a 2016. június 17-én, pénteken 11 órakor megvalósuló szolidaritási akcióra. A demonstrációhoz nem lelkész gyülekezeti tagok is kapcsolódhatnak? Kikből áll össze a szervezői csapat?

A szervezés egyfajta baráti csoportosulás. A dolog elindítója ugyan én vagyok, de azt hiszem, más is rámozdult volna erre és éppen ezért egyre több segítségem van a szervezésben. Várunk tehát lelkészeket és nem lelkészeket, nőket és férfiakat, hívőket és nem hívőket, akiket ez az ügy megérint és akiknek fontos, hogy nők és férfiak egyenlő elbírálást kapjanak a munka, az egyházi szolgálat és a mindennapi élet tekintetében. Péntekre azokat hívjuk, akiknek fontosak ezek az értékek és ezért hajlandók velünk eltölteni ezt a néhány percet.

– Tervezitek, hogy a szolidaritási akciót követően egy közös petíciót írtok, amit a lett evangélikusoknak eljuttattok?

– Mivel különböző petíciók születtek már a legkülönbözőbb fórumokon, amelyekhez még most is folyamatosan lehet csatlakozni, ezért újabb petíciót nem fogalmaznánk meg.

– Mit vártok ettől a eseménytől?

– A szolidaritás közös kinyilvánításának és az ebből fakadó közösség megélésének az élményét!