Jómagam egy táborvezető szemszögéből láttathatom Önökkel az eseményeket, s teszem ezt annak biztos tudatában, hogy minden szülőt ösztönözzek arra; gyermekét bátran engedje ilyen és ehhez hasonló táborokba. Fontos és szép élményekkel lettünk gazdagabbak, sokat tanultunk egymástól, az előadóktól, a falu lakóitól. Tanultunk toleranciát, szeretetet, kitartást, türelmet, adni akarást, az odafigyelés képességét, közelebb kerültünk határaink megismeréséhez, próbáltuk megérteni a boldogság sokszínűségét és természetesen rengeteget énekeltünk és énekeltünk és énekeltünk. A gyerekek életkori összetétele igencsak vegyes volt a vezetők nagy örömére, hiszen a legfiatalabb lurkó 7 éves volt, a legidősebb pedig 18 (!). Ez talán kihívásnak tűnhet először, de éppen ez volt a szép is az egészben. Így sokkal inkább megjelent a családok valódi leképezése; jelen volt báty, öcs, húg és nővér egyaránt. A kisebbek felnézhettek a nagyokra, akik pedig toleranciával és odafigyeléssel „fizethettek” ezért a tiszteletért cserébe.  

A hét témája a „Testvérek a Bibliában” volt. Ennek megfelelően minden nap feldolgoztunk egy-egy testvértörténetet a Bibliából. Az aznapra felkészült táborvezető segítségével saját kis életünket is megvizsgálva, körbejártuk a versengés, a féltékenység, az összefogás, a mindig másodiknak lenni érzés, és a kötelességtudat témaköreit. A gyerekek délelőttönként választhattak, hogy az aznapi témát a zenei csoportban, az irodalmi csoportban, a drámacsoportban, a kézműves szekcióban, vagy az újságírók kis csapatában szeretnék-e feldolgozni. Még ebéd előtt minden csoport bemutatta, hogy mit készített, mivel foglalatoskodott, majd következett az ebéd, s egy icurka-picurkának tűnő délutáni szieszta. Minden délután volt bibliaverseny, mely a még hét elején felálló négy csapat között zajlott, s ahogy a Szentírás is mondja utolsókból lesznek az elsők; így az első nap eredményéhez képest a hét végére pontosan megfordult a sorrend (csapatom nagy örömére – Szép volt lányok!!!). 

Összefogás nem csak a táborlakók között épült ki, de hihetetlen szeretet és segíteni akarás jellemezte a falu lakóit is. Már sokadszorra bocsátották rendelkezésre a területet a táborozóknak, s már önmagában ezért is köszönet jár, de van itt még más is! A fiúk ugyanis a kertben felállított „hordós fürdőszobában” tisztálkodtak, de a gyülekezeti tagok segítségével a lányok minden nap fürödhettek házaknál, fürdőszobai körülmények között. Ezúton is kívánom, hogy Isten áldja őket kedvességükért, segítőkészségükért. És természetesen köszönet jár minden dolgos kézért is, aki süteményt sütött nekünk, segített az utazásban, a konyhai munkálatokban, minden egyéb szervezőmunkában azért, hogy ez a hét ilyen problémamentesen, békésen, örömben telhessen. Azt hiszem minden résztvevő felnőtt, és gyerek véleményét közvetítem, ha azt mondom: jó volt együtt lenni! Jó volt játszani, versengeni, jó volt a „szülők estéjén” a fellépésekre együtt készülni, jó volt egész héten a kedveskedni a titkos tesóknak, majd záró estén a tábortűznél leleplezni és lelepleződni. Öröm volt együtt énekelni, együtt nevetni és bizony még sírni is! Hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a lullai táborozásnak, ennek a közösségnek, hálás vagyok, hogy feltölthettem a kis lelkem „érzelem-tankját” és remélem, hogy jövőre minél több gyermeket újra látok a most megjelentek közül.