Majd húsvét táján, majdnem hasonló a helyzet – annyi különbséggel, hogy a fenyőfa és a karácsonyi díszek helyett, a húsvéti nyuszika és a tarka-barka színű tojások kerülnek előtérbe. Nem tudom, hány embernek tűnt fel, de október havában is hasonló a helyzet. Ekkor még nem karácsonyfa, már nem a nyuszika, nem a színes tojás található az üzletekben, hanem csúnyábbnál-csúnyább maszkok, ijesztő állarc-figurák, félelmetes ábrázatú töklámpások, varázslók, boszorkányok és hasonló szörnyetegek. Halloween van készülőben. És valahogy úgy háttérbe szorul a reformáció ünnepe október utolsó napján, mint ahogyan háttérbe szorul az igazi karácsony és húsvét lényege, és mindezt a fények, a pompa, a vásárlásért folytatott hajsza veszi át.

A vallásórás gyerekekkel és a konfirmandusokkal idén Oltszakadáton olyan Reformáció és Halloween ünnepet ültünk, mely nem a félelemről, a szellemekről, a pompáról, a fényekről szólt, hanem az igazi ünnepről. Úgy ünnepeltük ezt a két alkalmat együtt, hogy bár halloween ünnepéhez híven tököket faragtunk, de nem a megszokott módon, hanem egyházunk jelképét faragtuk bele – a szívet és a szívben a keresztet – a Luther-rózsát. Mert ha a szívünkben Krisztus keresztje ott ragyog,

„annak tövisek közt is rózsás lesz élete,

Reá kéklőn mosolyog az ég,

És Krisztus szeretete aranyozza be életét.”

Szebbnél szebb lutheránus töklámpások láttak napvilágot a gyerekek kezecskéi által.  A képek önmagukért beszélnek.