A ma is rendkívül mozgékony lelkész elmondja, hogy Pfalzban a Krisztus utáni 3. században egy pannóniai légió állomásozott, s a katonák között állítólag keresztények is voltak. Amúgy pedig ők honosították meg e vidéken az itt ma is kedvelt szilváni borfajtát. Válaszként elmondom, hogy egyik első szolgálati helyemen, a Somogy-megyei Kötcsén pedig azoknak a pfalzi és türingiai evangélikusoknak a leszármazottai élnek, akik a 18. század vallási türelmetlensége idején Magyarországon kerestek új hazát.

Borggrefe úr nemrég hírét vette, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház reformációi emlékbizottságának védnöksége alatt Luther Márton életéről készítünk filmet. Richly Zsolt rendezőt és e sorok íróját mint az emlékbizottság elnökét azzal a céllal hívta meg a Frankfurthoz közeli Ludwigshafenba, hogy az egyik elkészült epizódot bemutassuk a városban. Egész pontosan egy olyan templomban, amelyet néhány éve be akart záratni az egyházvezetés. A indok a mulikulturalitásban keresendő: az adott városrészben immár igen sok török él, és az evangélikus hívek a felsőbbség szerint könnyűszerrel eljuthatnak a város más templomaiba is. Borggrefe úr és munkatársai ebbe nem akartak belenyugodni, és haladékot kértek. A templomot és az ahhoz tartozó tágas helyiségeket az istentiszteleti funkciók megőrzése mellett kulturális célra is használni kívánják.

Ennek jegyében az egyházi év különböző szakaszaiban kulturális és tudományos előadásokat, valamint kiállításokat is rendeznek. 2014 böjtjében Luther megmozdít címmel rendeznek sorozatot a reformátor tevékenységének és mai hatásának bemutatására. Tekintettel a város nagyszámú török lakosságára Luther és a török – magyarországi tapasztalatok címmel kértek tőlem előadást. Referátumomban szólok a 150 éves török uralomról, Luthernek Mária királynénak a mohácsi tragédia után írt Négy vigasztaló zsoltár című iratáról és a reformátornak a törökkérdésben tett számos egyéb megnyilatkozásáról, továbbá az olyan lutheri énekek törökkel kapcsolatos felhangjáról, mint a Tarts meg, Urunk, szent igédben és az Erős vár a mi Istenünk. Egyebek mellett megkockáztatom azt a feltételezést, hogy reformációi himnuszunk utolsó versszakának azon sorai például, hogy „Kincset, életet / Hitvest, gyermeket/ Mind elvehetik, / Mit ér az őnekik…” vélhetően a janicsárok sorsára utal.

Álszerénység nélkül mondhatom, hogy az igen jól látogatott este középpontjában nem ez az előadás, hanem Richly Zsolt művészete áll. Ehhez nemcsak a templom előtt kifüggesztett lepedőnyi molinó, hanem a város számos forgalmas pontján elhelyezett plakát is kedvet csinál, rajta a magyar rendező Luther-figurájával. A szervezők egy kisebb életműkiállítást rendeznek a Balázs Béla-díjas alkotónak: számos grafikáját, vázlatát és versillusztrációját mutatják be összesen negyven tablón. A következő hetekben folyamatosan látogatható kiállítás derekas részét a Luther-filmmel kapcsolatos vázlatok és tervek képezik. Kettőnk tárlatvezetése jól előkészíti a film erfurti epizódjának német nyelvű bemutatóját. A böjti sorozat címét kicsit átalakítva úgy fogalmazok: Luther megmozdul, vagyis a rajzfilmben megelevenedik. A vetítés óriási sikert arat, és a jelenlevők – beleértve az egyházvezetés és a média képviselőit – megfogalmazzák reménységüket, hogy a film valamennyi epizódját megismerheti majd a német közönség. A szervezők azt tervezik, hogy Richly Zsolt rajzait húsvét után vándorkiállítás keretében tudják a tartományi egyház számos gyülekezetében és intézményében bemutatni.

Rövid látogatásunk során megismerhetjük a hatalmas BASF kémiai gyárat, amely a Rajna partján amolyan város a városban, illetve fogad minket Eva Lohse főpolgármester asszony is. Egyebek mellett örömmel állapítjuk meg, hogy a 165 ezer lakosú város egyik kerülete partneri kapcsolatot ápol a budapesti Terézvárossal.

Hazautazásunk előtt ellátogatunk még Wormsba is. Itt Harald Storch esperes és munkatársai fogadnak minket, majd kalauzolnak végig a városon. Itt természetesen megannyi történelmi emlékhely idézi fel az 1522-es birodalmi gyűlést, amelyen Luther híres hitvallása is elhangzott: „Itt állok, másként nem tehetek…”. Ezt a jelenetet örökíti meg a városközpontban álló hatalmas szoborkompozíció, amelyen Luthert a reformáció számos városának szimbolikus alakja, valamint a többé-kevésbé előreformátornak tekinthető Wald, Wycliffe, Husz és Savonarola méretes szobra vesz körül. Utóbbiak a reformáció összeurópai (francia, angol, cseh és olasz) gyökereire is utalnak. Abban a reményben koptatjuk a történelmi város utcakövét, hogy egyházunk reformációi előkészületeivel, benne a készülő Luther-filmmel mi is bekerülünk a nemzetközi vérkeringésbe.

Zsolton látszik, hogy lélekben és gyakorlatban már azt az epizódot készíti elő, amely itt, Wormsban játszódik. Minden apró részletet meg akar ismerni. Kíváncsian fürkészi a történelmi helyszínt, hogy Luther vajon honnan érkezett a városba, és melyik kapun juthatott be a birodalmi gyűlés épületébe. Tudni szeretné, hogy melyik nációt képviselték és milyen öltözéket hordtak V. Károly császár testőrségének tagjai. Magában már vázlatot készít arról, hogy a wormsi polgárok miként kémlelik ablakukból a mindenre elszánt Luthert. Egyszóval örömmel jelenthetem: a rendező gondolataiban már formálódik a film wormsi epizódja.

Mindezt jól kiegészíti a Borggrefe úr marketingeseket megszégyenítő ötlete, amikor azt javasolja az egyházmegye vezetésének, hogy jövőre ők is szervezzenek egy Richly-kiállítást, amelynek keretében bemutathatják majd a rajzfilm wormsi epizódját…

Fáradtan, de élményekben gazdagon érkezünk haza. Zsolttól a püspöki hivatal előtt veszek búcsút. Itt, egy nagyobb tetőtéri helyiségben működik az animációs műhely. Megbeszéljük, hogy másnap kivételesen nem jön be dolgozni. Azt gondolom, azért, mert pihenni akar a kimerítő másfél nap után. Valójában nem erről van szó, ám az okot ő szerényen elhallgatja. Másnap a sajtóból tudom meg hogy tevékenysége elismeréséül Balog Zoltán miniszter Kiváló művész díjat adományozott Richly Zsolt filmrendezőnek.