Bevezetés

1. 309 küldött gyűlt össze 2017. május 10-e és 16-a között a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) 12. Nagygyűlésén a namíbiai Windhoekban, hogy együtt legyen imádságban és az úrvacsora közösségében, és közösen elmélkedjen a nagygyűlés témájáról: “Isten kegyelméből szabadon”. A küldöttek a világ különböző tájairól, az LVSZ kis és nagy tagegyházaiból érkeztek, összesen 98 ország 145 tagegyháza és bennük több mint 75 millió evangélikus képviseletében.

2. 2017 a reformáció 500. évfordulójának emlékéve. “Itt állunk” és “itt vagyunk úton” 1517 óta. Megtapasztalhattuk a Namíbiai Evangélikus Egyházak Egyesített Tanácsának vendégszeretetét és örömmel ünnepeltük a feltámadott Krisztus jelenlétét közöttünk.

3. A nagygyűlés során ismételten szembe kellett néznünk a bűn jelenlétével a világban, amely rabul ejti az embereket és a teremtett világot egyaránt. Ahogy Pál apostol írja: “Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” (Gal 5,1). Isten az ő kegyelméből megszabadított bennünket, szabaddá tett a bűntől, hogy hálás, örömteli szeretettel és szolgálatkészséggel fordulhassunk felebarátaink felé (Luther: A keresztény ember szabadságáról, 1520). Bár eltérő keretek között élünk, mégis közösen valljuk: “A megváltás nem bocsátható áruba”, “Az ember nem bocsátható áruba”, “A teremtés nem bocsátható áruba”.

Isten kegyelméből szabadon

4. Világunkban sok társadalmi és gazdasági tényező hozzájárul ahhoz, hogy a “szabadság” fogalma megkérdőjeleződik. A vagyonszerzés minden másnál értékesebbnek tűnik, az ember és a természet pedig lépten-nyomon árucikké válik. Az erőszak mindenhová behatol. Ha csak ezekre a tényekre figyelünk, Krisztus testének egységét vonjuk kétségbe.

5. Jézus Krisztus által Isten ingyen és feltétel nélkül ajándékozza nekünk szeretetét. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy hálánkat az egész teremtett világ iránti gondoskodó odafordulásban fejezzük ki. “Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8). A felszabadító kegyelemnek ez az értelmezése befolyásolja életünk minden aspektusát és lutheránus közösségünk önértelmezését egyaránt. Az isteni ajándékot és elhívást három fő területen érzékeljük:

Megbékélés és megemlékezés

6. Izrael Istene továbbra is megbékéltet bennünket önmagával, egymással és a teremtett világgal. Hálával ismerjük el az LVSZ ökumenikus és vallásközi partnereinek elkötelezettségét.

7. Bár a megosztottság fájdalmát továbbra is érezzük, örülünk annak, hogy az ökumenikus tárgyalások gyümölcsöt hoznak. Hálásak vagyunk az evangélikusok és mennoniták közötti párbeszéd történelmi állomását jelző 2010-es bűnbánati és megbékélési liturgiáért, amelyet azóta további pozitív lépések követtek. Az olyan dokumentumok mint a megigazulásról szóló közös nyilatkozat (Joint Declaration on the Doctrine of Justification [1999]), vagy A szembenállástól a közösségig. Evangélikus–római katolikus közös megemlékezés a reformációról 2017-ben segítettek bennünket abban, hogy közös történelmünket ne a különbségek, hanem a hasonlóságok figyelembevételével szemléljük. Megtapasztaltuk Isten megszabadító kegyelmét, amely elvezetett a 2016. október 31-i lundi illetve malmöi közös ökumenikus reformációi megemlékezéshez és imaalkalomhoz. Az ilyen és hasonló történelmi események bátorítanak bennünket arra, hogy a megbékélés ránk bízott szolgálatát aktívan végezzük.

8. A reformáció 500. évfordulója arra is alkalmat nyújt, hogy végiggondoljuk, mit jelent számunkra evangélikusként élni ebben a vallásilag sokszínű világban. Sokan dolgoznak a közös jó érdekében és tesznek azért, hogy hidakat építsenek a vallásilag megosztott csoportok között. A szabadság és megbékélés mindenki számára elérhető megvalósulásához a jövőben is szükség lesz vallásközi kompetenciákra, a vegyes vallású családok lelkipásztori gondozására és vallásközi párbeszédre.

9. A társadalomban is gyakran tapasztalunk olyan helyzeteket, amelyek Isten megszabadító kegyelmére várnak. A megbékélés szükségességének két konkrét példáját láthattuk a vendéglátó ország, Namíbia és Németország közötti kapcsolatokban, amelyeket fájdalmas emlékek árnyékolnak be, valamint a Szentföldön zajló konfliktusokban.i Kérjük és várjuk, hogy Isten szabadítása eljusson minden olyan helyre, amely békétlenséggel küzd.

Kommunió és kontextus

10. Az LVSZ által kiadott A lutheránus közösség önértelmezése c. dokumentum az “egység a megbékélt különbözőségre” kifejezést használja az LVSZ közösségének jellemzésére (5. o.). Minden egyes tagegyházat alakít az a kontextus, amiben él, de mindegyikőjük a Jézus Krisztusban való közösségre kapott elhívást. Egyikőjük sem túl nagy vagy túl kicsi – a közös kórusban mindegyikőjük hangjára szükség van.

11. Ezek után is nyitottak szeretnénk lenni Krisztus jelenlétére és az egymás iránti vendégszeretetre. Igyekszünk olyan közösség maradni, amely vallja a Szentháromság Istent és közös Isten igéjének hirdetésében. Egyek vagyunk az oltár- és szószékközösségben (LVSZ Alkotmány, 3.1 pont). Egyre polarizálódó világunkban az eddiginél is fontosabbnak tartjuk, hogy közösségünk ne hagyjon magára egy egyházat sem, sem annak kontextuális valóságában, sem a Szentírás transzkontextuális értelmezésében. Folytatjuk a család, házasság és szexualitás témáját érintő, az LVSZ Tanács által 2012-ben, Bogotában életre hívott ú.n. Emmaus Párbeszédet valamint a közös gondolkodást az olyan fontos témákban mint a gyarmatosítás, az értékek árucikké silányítása, a rasszizmus, a női ordináció, a bibliai hermeneutika és a gender-kérdések. A kereszt lábánál Jézus Krisztusban mindannyian egyek lehetünk. Közösséggé válásunk következő szakaszát a kölcsönös felelősség és az autonómia helyes arányának megtalálása mélyítheti el, és kérjük Isten bölcsességét, hogy ebbe az irányba indulhassunk el.

Profetikus diakónia

12. Korának gazdasági és kolostori kultúrájával szembeszállva Luther Márton létrehozta a közös kasszát, amelyből a szegényeknek élelmet lehetett biztosítani. Az ötödik parancsolathoz Luther ezt írja: “Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy felebarátunk testét s életét meg ne sértsük, meg nem bántsuk, hanem segítsük meg őt minden testi bajban és életveszélyben” (Luther: Kis káté). Keresztény létünk szabadsága arra kötelez bennünket, hogy gondoskodjunk felebarátunk szükségleteiről.

13. Hálát adunk mindazért a munkáért és diakóniai szolgálatért, amelyet az LVSZ Világszolgálati Osztálya, a többek között az LVSZ által is alapított ACT Alliance és más ökumenikus partnerek végeznek. Hálát adunk minden a humanitárius segélyezés területén létrejött új partnerkapcsolatért, pl. az Iszlám Segélyszervezet és a Caritas Internationalis együttműködéséért. Közösségünk önértelmezését erősíti a “legkisebbek” között végzett, szerető gondoskodással teljes közös munka.

14. Miközben a világ a 2030-as Fenntartható Fejlődési Célok elérésére törekszik, egyházaink elkötelezik magukat és megerősítik abbéli szándékukat, hogy kivegyék részüket az elfeledettek és a kitaszítottak megsegítéséből. Adja Isten, hogy – legyen szó akár földrajzi távolságok megtételéről vagy napról-napra zajló küzdelemről – az úton lévők közt végzett diakóniai szolgálatunk továbbra is élő tanúságtétel lehessen a szabadításra és igazságra szomjazó teremtett világ számára.

A megváltás nem bocsátható áruba

15. A megváltásban helyreáll az Isten és a teremtmény közötti életadó kapcsolat. A megváltás szabadító, gyógyító, újjáformáló, felemelő, erőt adó, megbékélést hozó és megigazító ereje pénzzel nem megvehető ajándék. Nem lehet kiérdemelni, mert Krisztusban Isten ingyen kínálja. A szabadulásnak ezt az örömhírét úgy kell továbbadnunk, ahogy Krisztusban mi is kaptuk. A megváltást nem lehet pénzzé tenni, hiszen birtokolni sem lehet. A megváltás nem bocsátható áruba!

16. A megváltást nem csak Luther Márton idejében tették manipulatív, zsarnoki, hamis reményeket keltő vagy akár gyilkos módon árucikké, hanem napjainkban is. A megváltás hamis értelmezésének egyik példája a jóléti evangélium terjedése.

17. A megváltás ajándéka egyszerre személyes és közösségi. Az ingyen kapott ajándék felszabadít bennünket arra, hogy a szolidaritáson keresztül megéljük és aktív részesei legyünk Isten megváltásának. A mindenki számára elérhető szabadság az egyház megújulásának és a holisztikus misszió otthonainkban, gyülekezeteinkben és társadalmainkban való megvalósulásának előfeltétele.

18. A szabadulást hozó evangélium holisztikus, missziói hirdetése össze kell hogy kapcsolódjon a gyengébbek képviseletével és a diakóniával, a módszerek tekintetében pedig érdemes egymástól tanulnunk.

Az ember nem bocsátható áruba

19. Mivel Isten az embert a maga képmására és hasonlatosságára teremtette (1Móz 1,26-27), ezért minden ember ugyanazt az Istentől kapott értéket és méltóságot hordozza. Bár ezt az alapelvet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is megfogalmazza, mi hívő emberekként tudjuk, hogy az Isten képére teremtetett ember (imago Dei) szabadsága nem csak túlélésre, de bőségben töltött életre szól.

20. A keresztség által elhívást és erőt kaptunk arra, hogy Jézus követőiként és az igazság, béke és megbékélés hírnökeiként részt vegyünk Isten missziójában (missio Dei). Bár a gazdasági és politikai ideológiák az emberi élet árucikké silányítására törekednek, mi hirdetjük, hogy az ember nem bocsátható áruba!

21. Az Egyháznak szembe kell szállnia a kirekesztő mechanizmusokkal és ehelyett a testvériségben, istentiszteletben és diakóniai szolgálatban kifejeződő, megbékélést hozó és befogadást képviselő folyamatok képviselőjévé kell válnia. Ennek érdekében biztosítani kell a közös javakhoz és a döntéshozáshoz való egyenlő hozzáférést, a biztonságot – különösen is a legsebezhetőbbek számára – valamint a különböző csoportok interakcióját és érdemi részvételét. Elismerjük az LVSZ által kiadott “Az egyház a nyilvánosságban” (Church in the Public Space [2016]) c. dokumentum fontosságát és javasoljuk, hogy a tagegyházak hasznosítsák annak meglátásait.

Érdemi részvétel mindenki számára

22. Az LVSZ 1984 óta törekszik a nők, férfiak és fiatalok 40/40/20 arányú részvételi kvótájának betartására. Örömünkre szolgál, hogy a 12. Nagygyűlésen ezek az arányszámok megvalósultak, ugyanakkor tudjuk, hogy helyi szinten még van mit javítani az egyenrangú képviselet tekintetében, különösen ami a nőket és a fiatalokat illeti.

23. Hálásak vagyunk az LVSZ “Young Reformer” elnevezésű projektjeiért. Az 55 projekt segítségével összesen 25.000 fiatalt sikerült elérni. A fiatalok vezető szerepet vállaltak az evangélikus közösség és az érdemi részvétel szempontjából központi fontosságú kérdésekben, bizonyítva a generációk közötti párbeszéd és a vezetési feladatok megosztásának eredményességét.

24. 1984 óta az LVSZ többször is kinyilvánította támogatását a nők lelkészi szolgálatban való részvételét illetően. Elismerjük mindazon 119 tagegyház törekvését, ahol az elhívást kapott férfiakat és nőket egyaránt ordinálják. Vállaljuk a közösséget a még úton lévő egyházakkal is, és bíztatjuk azokat a tagjainkat, akiknél a női ordináció időközben megszűnt, hogy folytassanak párbeszédet arról, milyen folyamaton keresztül és milyen ütemben tudnák döntésüket újragondolni. A nemek közti igazságosságról szóló, 23 nyelvre lefordított LVSZ dokumentumot (Gender Justice Policy) minden tagegyházban ismerni és alkalmazni kellene.

Nemi alapú és nők elleni erőszak az egyházban és a társadalomban

25. Olyan világban élünk, melyben élete során három nőből legalább egy nemi erőszak áldozatává válik. A nők ellen elkövetett erőszak sok esetben a háborús bűnök listáját gyarapítja és így keseríti meg számtalan nő életét. Mivel az ember Isten képmására teremtetett, ezért a nemi alapú erőszakot teljességgel elfogadhatatlannak tartjuk. Az egyháznak felelőssége van abban, hogy felvegye a harcot a patriarchális társadalmakban jelen lévő hatalmi egyenlőtlenségek ellen, és megfelelő szexuális nevelés révén foglalkozzon az uralkodó stigmákkal és tabukkal. Ehhez szükség van a nemi integráció, a nemi szerepek, a maszkulinitás és az egyenrangú párkapcsolatok tematizálásra is.

26. A hallgatás és a szégyen, a félreinformálás és a manipuláció sokszor az egyházi körökben fokozottan is megjelenik. Az egyháznak biztonságos hellyé kell válnia, ahol az elkövetőket felelősségre vonják. A magatartási kódexek elfogadása és az LVSZ 2002-es erőszakellenes stratégiájáról (Churches Say No to Violence Against Women) vagy az ehhez hasonló szabályelvekről szóló képzések jó alapot szolgáltatnak az egyházak és az szervezetek ilyen irányú munkájához.

Növekvő egyenlőtlenségek

27. Születtek már lényeges eredmények a mélyszegénység felszámolásának terén, de még mindig olyan világban élünk, ahol a világ 8 leggazdagabb embere annyi anyagi erőforrás felett rendelkezik, mint a világ népességének alsó egyharmada.ii Az elosztás és hozzáférés kérdésével valamint a szélsőséges vagyonfelhalmozást lehetővé tévő tényezőkkel foglalkozni kell ugyanúgy, mint a rasszizmus valamint a törzsi és kasztrendszerek helyzetet súlyosbító hatásával. Méltányoljuk minden olyan egyházközeli vagy vallási alapú szervezet munkáját, amely diakóniai szolgálattal és a szegények képviseletével igyekszik enyhíteni a szegénységet. Felszólítjuk az egyházakat és a kapcsolódó szervezeteket szerte a világon, hogy az igazságosság és az emberi jogok nevében lépjenek fel a vagyon és a társadalmi biztonság méltányos újraelosztása érdekében.

Hivatás és értelmes munka

28. Luther úgy gondolta, hogy minden ember szabad arra, hogy saját életét elhívásként értelmezze, amellyel Isten szeretetét adhatja tovább. Napjainkban a neoliberális piacgazdaság gyakran árucikké silányítja az emberi lényt, ezzel megfosztja őt emberi méltóságától és az értelmes munkához való jogától. Az integrációt és a közügyekben való teljes körű részvételt lehetetleníti el az emberkereskedelem, a kényszermunka, a jogos bér visszatartása vagy a kizsákmányoló hitel is. Egész világunk és benne generációk értékét csökkenti a túlórázás, az alulfoglalkoztatottság vagy a munkanélküliség. A bérek közti különbségek és a munkaerőpiaci lehetőségek elszívó hatása miatt egyes közösségek az iskolázott és képzett munkaerő hiányától szenvednek.

Oktatás

29. Az oktatás az integráció egyik eszköze. Az evangélikusok 500 éve képviselik az oktatás fontosságát és továbbra is felelősen ki kell tartaniuk e mellett az örökség mellett. Támogatjuk a minden szinten ingyenes, mindenki számára elérhető, anyanyelvű oktatást. Az integrációt és gondolati változást segítheti a nemi szempontokra érzékeny, inderdiszciplináris teológiai képzés, a csereprogramok valamint a lutheránus egyházak és más vallási közösségek közötti párbeszéd is.

Menekültek és hontalan személyek

A világon összesen 65 millió ember kényszerült arra, hogy elhagyja otthonát. Hálásak vagyunk az LVSZ Világszolgálati Osztályának munkájáért, amelyen keresztül 24 országban 2,5 millió menekült és hontalan személy kap segítséget. Kérjük az LVSZ központi irodáját, hogy továbbra is képviselje a menekültek és az otthonukat elhagyni kényszerülő emberek ügyét, valamint támogassa a tagegyházakat a menekültek fogadása terén és a hosszú távú képzési projekteken keresztül történő, a menekültek önfenntartási képességét elősegítő munkában. Hangsúlyozzuk a helyi szintű tréningek valamint az LVSZ által összeállított anyagok (pl. Welcoming the Stranger: Affirmations for Faith Leaders [2013]) fontosságát.

Érdekképviselet

30. Az érdekképviselet közösségünk nyilvános tanúságtételének integráns része. Fontosnak tartjuk, hogy mind a világi mind az egyházi döntéshozók és tisztségviselők felelősséggel tartozzanak tetteikért. Nem fogadjuk el a polarizáció, a populizmus, a protekcionizmus és a posztigazság (az igazságon túli világ) növekvő térhódítását, és bátorítunk minden evangélikust, hogy továbbra is az olyan hatékony törvényalkotási mechanizmusokat támogassa, amelyek biztosítják a szabadságot, az egyenlőséget, valamint minden ember jogait és méltóságát.

A teremtés nem bocsátható áruba

31. Isten a menny és a föld teremtője, a teremtés minden része eredendően jó. Isten Szentháromságot valló népeként hirdetjük, hogy Isten lényéhez hozzátartozik a kapcsolatiság. Isten nem külső szemlélőként, hanem mint minden lét forrása hozza létre a teremtést és megtölti azt élettel. Krisztus pedig az egész teremtett világért halt meg és támadt fel. A világ ma az egyenlőtlenség, a túlfogyasztás és a visszaélések súlya alatt roskadozik. Sokan bőségben élnek, míg másoknak a napi kenyere sem biztosított. A világ népessége átlagban évente 1,6 földnyi erőforrást él fel – fogyasztásunk pedig egyre nő.

32. Az emberekre Isten mint társteremtőkre tekint. Nem hódolhatunk azonban be annak a kísértésnek, amely arra ösztönöz bennünket, hogy a teremtés uraiként viselkedjünk, hanem a teremtéssel együtt élve jó gazdák módjára felelősségteljesen művelnünk és gondoznunk kell azt. A növekedés végtelen hajszolását és a javak felhalmozását gyakran mint végső célt állítják elénk, de mi abban hiszünk, hogy Isten szándéka és célja a teremtés jólétének fenntartása. A teremtés nem bocsátható áruba! A klímaváltozás mindenhol más következményekkel jár, de a teremtettség hálójában a klímaváltozást ellensúlyozni kívánó megoldásoknak egyszerre kell globálisnak és helyinek lenniük.

Oktatás és alternatív gazdasági modellek

33. Ki kell mondanunk az igazságot a korunkban uralkodó gazdasági modellről. A növekedés hajszolása közben a föld, a tenger és minden teremtmény árucikké vált, ez pedig igazságtalanság! Olyan alternatív gazdasági modelleket keresünk, amelyek az egész teremtés jólétét szolgálni tudják. Az általános oktatás és a teológiai képzés eszközeivel az egyház segítheti mindazokat a helyi és világszintű törekvéseket, amelyeknek célja, hogy a következő generációt felkészítsék a pozitív változásra. Az LVSZ támogatást tud nyújtani a tagegyházaknak abban, hogy teológiailag erős programokat dolgozzanak ki a környezetmegőrzés, a környezettudatos életvitel és az érdekképviselet témájában.

Csereprogramok, tapasztalatcsere és érdekképviselet

34. Méltányoljuk az LVSZ teremtésvédelmi munkáját, különösen is az ifjúsági osztály részvételét a COP klímakonferenciákon. Elismerjük a helyi szinten eddig végzett ez irányú egyházi tevékenységeket, és kérjük az LVSZ-t, hogy biztosítson képzéseket és tegye lehetővé a kapacitásépítést különösen is csereprogramok és tapasztalatcsere révén. A közös világszintű tanúságtétel az egyes helyi egyházak erőfeszítéseit is támogatja. A multinacionális cégek uralma nehezíti a nemzeti érdekképviseletet, de az egyházak közötti valamint a civil és magánszektorbeli szervezetekkel kötött kreatív partnerkapcsolatok segítségével törekvéseink hatásosabbá válhatnak.

Szabadító kegyelem – közös elhívásunk

35. Isten szabadító kegyelme eltölt bennünket hittel, reménnyel és szeretettel, hogy részt tudjunk vállalni Isten evilági missziójában. A reformáció 500. évfordulóján hirdetjük azt az evangéliumot, amelyre a világnak mindennél jobban szüksége van: a megváltás nem bocsátható áruba; az ember nem bocsátható áruba; a teremtés nem bocsátható áruba! A Szentháromság Isten megszabadított bennünket, mi pedig világosságért és bátorságért könyörgünk, hogy Isten átformáló, megbékéltető és erőt adó jelenlétét tudjuk képviselni kapcsolatainkban, egyházainkban és társadalmunkban.

36. A kommunió (koinonia) Isten drága kegyelmi ajándéka, ám feladatot is jelent. Korunk problémái nem határozhatnak meg bennünket. A földi rendszerek és keretek összeomolhatnak, de Jézus Krisztus által a bűn és a halál nem vehet erőt rajtunk. Hit által kegyelemből nyertünk szabadságot, hogy a felebarátot szolgáló egyház lehessünk.

37. Vállaljunk hát részt egymás örömében és bánatában, imádkozzunk egymásért és osszuk meg egymással lelki és anyagi javainkat, amikor csak lehetséges. Álljunk ellen a bűnös magunkba fordulás kísértésének. Ahogy Jézus Krisztus mondta: “A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” (Jn 10,10). Isten kegyelméből szabadon élhetünk és örömmel indulunk útnak, hogy eleget tegyünk elhívásunknak.

A záródokumentum INNEN tölthető le.