Az LVSZ Tanácsa június 13. és 18. között a svájci Genf Ökumenikus Centrumában tartja éves ülését, amelynek többek között a mai világban való Krisztus-követés a témája. A 167 résztvevő között a tanács tagjai, tanácsadói és meghívott vendégek, valamint az LVSZ munkatársai vannak.

Younan elnök beszédében a követés bibliai és lutheri értelmezését is elemezte, s kitért arra is, hogy Krisztus követésre való felszólítása (Mt 28,19) hogyan élhető meg gyakorlatilag a gazdasági egyenlőtlenség, a különböző bibliaértelmezések kontextusában és sok ember életkörülményei között, amikor is nincsen vallásszabadság, bár az egyházak megpróbálnak bizonyságot tenni.

Younan a tanítvány kérdésével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az ember hívővé létele nem az ő tettétől vagy döntésétől függ,  hanem attól, hogy a hívők közösségéhez tartozik-e vagy sem. A tagegyházakat arra szólította fel, hogy utasítsák el azokat a kísérleteket, amikor valaki vagy valakik arról szeretnének ítéletet alkotni, hogy vajon bizonyos személyek mennyire hívő emberek. A misszió és a diakónia ugyanis közösségi feladat – magyarázta.

A lutheri értelmezés, amely szerint a keresztények egyszerre bűnösök és igazak (simul iustus et peccator) azt jelenti, hogy Isten előtt mindenki ugyanazon az alapokon áll – így Younan.

A Krisztus-követést nem lehet képesség vagy az emberek pusztán anyagi szükségleteinek kielégítése szerint intézni. Egymáshoz való kapcsolatuk révén az egyházaknak biztosaknak kell lenniük abban, hogy a lutheránus közösség tartalékai mindenféle úton és módon ki legyenek aknázva, hogy hosszan tartó, folyamatos ellátást biztosíthassanak az egész közösség számára. A jólét viszont sosem szabad, hogy a hűséges követését jelentse.

A reformáció 500. évfordulójára való előkészületeket illetően Younan elmondta, hogy az alapvető lutheránus kötelesség Krisztus tanítványaiként az, hogy a reformáció tanításának megfelelően éljünk, de egyben ökumenikus kötelességünknek is eleget tegyünk más keresztény hitcsaládjainkkal szemben. „A lutheri felismerés, hogy mi ecclesia semper reformanda vagyunk, olyan egyház vagyunk, amelynek állandóan át kell élnie a reformációt, bátorító jel, amely követésre hív minket” – magyarázta az elnök.

A vallási és civil társadalmi szervezetekkel való kapcsolat sok LVSZ-tagegyház számára nagy jelentőséggel bír. A Krisztus-követés a nyilvánosság előtt zajlik, és hozzá kell járulnunk a társadalmi célokhoz is, azonos jogokkal, de azonos felelősséggel is. De a lutheri közösségnek kötelezettségei révén a vallásszabadság, a keresztényüldözés, a misszió és a világ kormányzásával kapcsolatos témákban is nyíltan kell képviselnie elhívását.

A palesztin származású püspök az arab és muszlim világban lévő keresztény kisebbségekkel kapcsolatosan is elmondta, hogy a védett autonóm kisebbségek témája nemcsak a keresztényekre vonatkozik, hanem például azokra a miszlimokra is, akik szétszórva élnek Európában. A lutheránusoknak nemcsak a szabad vallásgyakorlás szabadságáért kell szót emelniük, hanem a vallási szélsőségekkel szemben és a szekularizmus ellen is szót kell emelni.

Meg kell vizsgálnunk, mit jelent számunkra és mások számára is a vallásszabadság – tette hozzá Younan, aki arra szólította fel az LVSZ-t, hogy vállaljon szolidaritást az Egyiptomban, Bangladesben, Iránban, Nigériában és Pakisztánban üldözött keresztényekkel. Említette a Közel-Keletet is, ahol a kereszténység szintén fenyegetett. Ez Szíriára különösen igaz.

Az LVSZ-nek a civil kormányokkal való összefogása kapcsán Younan azt említette, hogy a Welcoming the Stranger: Affirmations for Faith Leaders (Az idegeneket üdvözölni – Vallási vezetők megerősítése) című, június 12-én az ENSZ  menekültügyi tanácsa által kiadott dokumentumot a civil szervezetek, közöttük az LVSZ is elfogadta. A történelemben először a világméretű humanitárius segítségnyújtás szempontjából fontos alapokat helyeztek le, amelyek a vallási vezetők számára is irányt mutatnak, s jobban védik a 40 millió menekültet, üldözöttet és állam nélküli polgárt szerte a világon.

Végül Younan arra elmékeztette a lutheránus közösséget, hogy Krisztus követésének útja nem egyszerű út, hanem olyan, amely a kereszthez vezet. „A tanítványok nem egy zártkörű klub tagjai, hanem a világba kiküldött emberek, akiket az küldött ki, aki eldöntötte, hogy eljön ebbe a világba” – mondta Younan.