Kicsúszik a lyukasztó a kezemből! Ráadásul szét is esik az egész, a pici papírpöttyök pedig beterítik a lelkészi hivatal padlóját. Négykézlábra ereszkedem, és elkezdem egyesével szedegetni. Kollégám ugyan javasolja a porszívó használatát, de az is időbe telne, mire behoznám és összeraknám a masinát. Inkább a kézi megoldás mellett döntök. Közben van időm gondolkodni.

Ha gyakrabban üríteném a lyukasztót, akkor most kevesebb papírpötty gurult volna szét a szőnyegen. Néhány darabot pillanatok alatt összeszednék, de ennyit? El is határozom, hogy erre a jövőben odafigyelek majd. Nem fogom hagyni, hogy telítődjön a lyukasztógép a sok szeméttel!

Levonom e jelenetből a lelki tanulságot is. Így vagyunk a bűneinkkel is! Ha nem szabadulunk meg tőlük időnként, például havonta az úrvacsorai oltárnál, akkor csak gyűlnek, gyűlnek, míg végül kiborulnak, és beterítenek mindent. És akkor végre meg kell tenni azt, amire addig nem voltunk hajlandóak: meghajolni, térdre ereszkedni és egyesével szembenézni velük.

Ha idejében rendezzük őket, azaz beismerjük, megvalljuk Isten és embertársaink előtt, és bocsánatot kérünk vétkeinkért, akkor kegyelmet nyerünk, és tiszta lappal indulhatunk tovább. Ám ha erre nem vagyunk hajlandók büszkeségünk, keményszívűségünk, vélt igazságunk vagy éppen az időszűke miatt, akkor később, amikor kiborul a csomag – mert előbb-utóbb úgyis kiborul –, akkor sokkal nehezebb dolgunk lesz. Persze akkor is van bűnbocsánat, hiszen „irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy” (Zsolt 103,8).

De minek várni a bűnvallással olyan sokáig, ha hamarabb is lehet szabadulni a bűn terhétől?

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 33–34. számában jelent meg 2018. augusztus 26-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.