Luther Márton a középkori nyilvánosság forradalmi változásait használta ki a világ megváltoztatására, hiszen a könyvnyomtatás feltalálása és elterjedése, valamint a társadalmi hálózatok korábban nem tapasztalt fejlődése lehetővé tette a kimondott/leírt gondolat gyors terjedését – kezdte előadását a szociológus.

Kell-e változtatni? Minden bizonnyal a reformátor is feltette magának annak idején ezt a kérdést, s ugyanazt a választ adta rá, amit a ma egyházának is adnia kell: a változás az élet szükségszerűsége! Együtt kell változnunk a világgal, jelentette ki Manchin Róbert, majd hozzátette: nem hagyhatjuk figyelmen kívül például a világháló, vagy éppen a közösségi média eszközeit egy olyan világban, ahol egy átlagos amerikai tinédzser naponta 1360-szor nézi meg okostelefonján, hogy kapott-e üzenetet? Ezzel együtt – tette hozzá az előadó –, a nyilvánosság digitalizálódása ma már legalább annyira veszélyforrás, mint lehetőség. És álljon itt csupán egyetlen, a veszélyforrás mértékét illusztráló adat: 2016-ban a Földön már legalább 5 milliárd olyan ember él, akinek a mobiltelefonja képes kapcsolódni a világhálóra! Gondoljunk csak arra – jelentette ki Manchin –, hogy a közösségi médiát órák alatt világszerte bejáró, a Földközi-tenger partján holtan heverő, Észak-Afrikából menekülő kisfiú képe milyen mértékben befolyásolta a világ közvéleményét az európai migrációval kapcsolatban. Egy fotóval, egy ügyesen megírt, rövid Twitter üzenettel százezreket lehet befolyásolni, elindítani, vagy éppen megállítani, anélkül, hogy a megszólítottak képesek lennének meggyőződni a rájuk ható információ valóságtartalmáról.

A posztmodern civilizációt az emberiség a növekedés kényszerére építette fel és most szembe kell néznünk azzal, hogy ennek bizony vannak határai, sőt, az is lehet, hogy már nem vagyunk messze ettől – mondta Manchin Róbert. A keresztény Európa világgazdasági súlya folyamatosan csökken, 2008-óta nem növekszünk érdemben. Ezzel alig-alig merünk szembenézni, s a számunkra még ismeretlen helyzet szükségképpen feszültségeket generál – mondta az előadó.

A mindinkább talajvesztett világ egyik legfőbb jellemzője a bizonytalanság, illetve az, hogy teljességgel ki vagyunk szolgáltatva kritikus rendszereknek (web, elektromos hálózat stb.), s ha elszabadul az ezeket a rendszereket támadó, roncsoló „digitális futótűz”, akkor alig-alig van eszközünk a bekövetkezett baj kezelésére. Egy digitálisan túltelített világban élünk, s ez lépten-nyomon morális vákuumhoz vezet – mondta a szociológus, majd hozzátette: egyre inkább érezzük, hogy szükség lenne biztos erkölcsi fogódzókra.

A morális vákuum ellensúlyozására Manchin Róbert a Vatikán Ferenc pápa személyére épülő, tudatosan működtetett kommunikációs kampányát említette példaként. A mind több botránnyal – pénzügyi visszaélésekkel, papi pedofíliával – szembesülő XVI. Benedek pápa lemondott trónjáról, helyét pedig egy viszonylag ismeretlen, argentin jezsuita foglalta el, aki nyitott személyiségével egykettőre megváltoztatta a katolikus egyházról az elmúlt években kialakult, egyre romló képet. Az egyházról alkotott összkép formáláshoz a Vatikán kommunikátorai tudatosan és – tegyük hozzá – igen ügyesen használják a legkorszerűbb média-platformokat, a Facebookot, a Twittert, a rádiót és televíziót. A tudatosan megtervezett kommunikációs „offenzíva” egyértelmű üzenete, hogy a változó világgal együtt változik az egyház is. Egyébként ebben a civilizációs környezetben egyik egyház élete sem képzelhető el folyamatos változás nélkül – jelentette ki az előadó.

A jelenlegi közbeszédnek és politikai kommunikációnak az egyik legfőbb új jelensége, hogy a vitatkozó felek már nem a tényeket értelmezik, nem a tényekről vitatkoznak – már a tényekben sem értenek egyet. Elkövetkezett a tények trónfosztása – jelentette ki Manchin Róbert. A vita már jórészt öncélú, szinte már csak a tényektől elszakadt vita van. Jól jelzi ezt a Twitter mind erősebb politikai célú használata, aminek a lényege, hogy nem kell kifejteni az álláspontot, elegendő bevinni az ellenfélnek egy140 karakterben megfogalmazott verbális ütést. Az előadó idézett egy felmérést, amely szerint az USA-ban manapság megjelenő híreknek legfeljebb a fele igaz, a jelentősebb sajtóorgánumok pedig már szinte feleslegesnek tartják az ál/rém/valótlan hírek cáfolását, mert az emberek úgysem hiszik el a cáfolatot.

Az előadást követő vitában megfogalmazódott, hogy az egyháznak tudatosan kell használnia a korszerű kommunikációs eszközöket, de jelentős felelősség az, hogy milyen tartalmat teszünk közzé. Az értékvesztett, digitálisan túltelített, elbizonytalanodott világban az egyháznak olyan erős tartalommal és üzenetekkel kell jelen lennie a kommunikációs térben, melyek képesek megfelelő morális/etikai fogódzót nyújtani a híveknek. Ehhez persze az is kell, hogy hiteles emberek tolmácsolják a tartalmat, mert a kettő aligha választható el egymástól, vagy ha mégis elválik, akkor mindkettőnek sérül az állékonysága.

A reformáció egyik legfőbb üzenete – hangzott el a vitában –, hogy Istennek van világos, egyenes és irányt mutató mondanivalója az ember számára. A kommunikáció és kommunikátor feladata pedig az, hogy ezt az üzenetet minél több emberhez eljuttassa.