A helyi gyülekezeti tagok, illetve Liszka Viktor helyettes lelkész segítségével sikerült is megvalósítani azt, amit terveztünk, igazán otthonos, szívet-lelket melengető Megálló volt. Ellentétben az eddigiekkel, körben ültünk, ezáltal még közvetlenebb lett a résztvevők közti kapcsolat. Ilyesmit eddig leginkább az úrvacsora során érezhettük. A Mandák Band két tagjának vezetésével sokat énekeltünk, és a jelenlévő kisgyerekeknek köszönhetően a hangulat is nagyon fesztelen volt.

Az idei Megállók az emberi élet különböző állomásaival foglalkoznak majd. Az első istentisztelet témája az „indulás”, a fogantatás volt. Benkóczy Péter lelkész vezetésével három részre osztottuk a teret. Az első körben volt az istentisztelet nagy része, a második körben az interaktív, drámai rész, és az oltár előterében vettük az úrvacsorát. Az istentisztelet elején Péter a 139. zsoltárt olvasta fel, amely arról szól, hogy Isten már a születésünk előtt is ismert minket: „Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében... Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam”, mi pedig egy plakátra lerajzoltuk azt, ami erről a zsoltárról eszünkbe jutott.

A bensőséges Isten-ember kapcsolat mellett az istentisztelet vezérfonala a határok átlépése és a befogadás volt, tehát az a két folyamat, amelyek lehetővé teszik a fogantatást. Az oltár előtti felolvasásra választott történet egy lévitáról és szolgájáról szólt, akiknek idegen földön kellett éjszakázniuk (Bír 19,1 és 11-21). Bár sokáig senki sem fogadta be őket, végül jött egy öregember, aki nemcsak befogadta, hanem meg is vendégelte a két idegent. A drámajáték során egy kört alkottunk, és megbeszéltük, hogy hol, melyik két ember között legyen az a kapu, ahol befogadunk a körbe egy új embert. Noha sem szavak, sem pedig utasítások nem hangzottak el, szinte mindenki elsőre megtalálta azt a helyet, ahol beléphetett a körbe. A játék utáni beszélgetésből kiderült, hogy „befogadva lenni” mindenkinek nagyon jó érzés volt.

Az igehirdetés alapigéje Gábriel és Mária találkozása (Lk 1, 26-38) volt. Isten átlépett egy határt, ami addig elválasztotta az istenit az emberitől, és az, hogy ezt Mária elfogadta, nemcsak az ő, hanem az emberiség számára is a kegyelmet jelentette. „Istennek semmi sem lehetetlen”, mondta Gábriel, mire Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!”

Az istentisztelet után ezúttal is szeretetvendégség volt, ahol egy kicsit megismerhettük egymást, s melyért köszönet illeti a józsefvárosi gyülekezet tagjait és a KÖSZI önkénteseit.

A következő alkalommal ezeket az új ismeretségeket tovább mélyíthetjük, hiszen találkozunk november 20-án 18 órakor, ugyancsak a Józsefvárosi Mandák Mária Evangélikus Közösségi Házban!

A képgaléria ITT érhető el.

A KÖSZI honlapja a www.koszi.net oldalon érhető el, ahol az érdeklődők tájékozódhatnak az aktuális programjainkról is.
A KÖSZI Facebook oldala: https://www.facebook.com/keresztenyonkentesek
Iratkozz fel a KÖSZI-hírlevélre úgy, hogy egy üres e-mailt elküldesz ide: koszihirlevel+subscribe@googlegroups.com
A Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület (KÖSZI) által szervezett 49. Megálló interaktív istentisztelet a Szívvel-Lélekkel Alapítvánnyal és a Józsefvárosi Evangélikus Gyülekezettel együttműködésben valósult meg.