A konfirmáció, hitbeli megerősítés, megerősödés. Legelőször én magam, lelkészként megerősödtem abban, hogy új csatornákat, módszereket kell megnyitnunk és megtanulnunk, ha el akarjuk érni konfirmandus és konfirmált fiataljainkat.

Az idei konfirmációs oktatásról címszavakban: negyvennél is nagyobb összevont osztálylétszám, egy hitoktatóval, három lelkésszel hétről-hétre szerdánként hatodik órában. A lelkész szemszögéből nézve kiváló „alapanyag” lehet az evangélikus iskolában kötelező áhítatokon résztvevő, évek óta rendszeres hitoktatásban részesült diáksereg. És megerősödtem abban, hogy percről-percre meg kell küzdeni a figyelemért, és az érdeklődés fenntartásáért. Képek, prezentációk, csoportos vetélkedők, ötletesség, játékok és energizáló feladatok segítettek abban, hogy a fiatalok – akik affinitást éreztek magukban erre – elmélyedjenek egyházunk alapvető tanításaiban.

Sok ötlet, rugalmasság, nyitottság és hitelesség tették értékessé az „oktatást”. A fiatalok mellé mentorokat is állítottunk, akik gyülekezeti tagokként figyelemmel kísérték mentoráltjuk előmenetelét, imádságban hordozták életüket. Kedves együttlét volt, amikor a teológusnapon részt vevő fiatalok tartottak közös alkalmat a mentorok és konfirmandusok nagy csapatának.

Összesen 15 fiatalt kereszteltünk meg a konfirmációt megelőző hetekben és a konfirmációi istentiszteleten. Ez a szám egyben utal fiataljaink eddigi „hitéletére” a családban. Volt, ahol magától értődő volt minden, volt ahol nagy szükség volt a rábeszélő készségünkre.

Az foglalkoztatott minket, hogy minként tudjuk többszázéves, vagy többezer éves hagyományainkat a mai élethez közelien, szinte gyakorlati tapasztalatként, készen a vitára átadni a fiataloknak. Sokszor úgy érzik, 12-14 éves tanítványaink, hogy használhatatlan mennyei magasságokban és betölthetetlen elvárásokkal közelít feléjük az „egyház”, jelen esetben az egyház mai képviselői, azaz mi. Ezért a „kötelező” mellett inkább invitáltunk, lehetőséget biztosítottunk az együtt gondolkodásra, az ismeretátadáson túl érdeklődtünk – több-kevesebb sikerrel – afelől mit gondolnak ők.

Ebben hozott fel- és megoldást a következő ötlet: A konfirmációs oktatás körülbelül felénél – talán éppen a keresztség témakörénél – előkerült három mondatvégi írásjel. A pont kifejezte a megkérdőjelezhetetlen alapigazságot, de olyan kijelentéseket is összegyűjtöttünk, melyek további tüzetesebb vizsgálatot igényeltek. Így jutottunk el a kérdőjelig. Ez az írásjel hozta be a fiatalok gondolkodásába az egészséges megkérdőjelezést, a kételyt, a tépelődés lehetőségét. Különösen is közel érezték magukhoz, hiszen életkori sajátosságaikból adódóan amúgy is a határok és korlátok feszegetése a „feladatuk”. Szabad kérdezni, megkérdezni, utána járni, megvizsgálni egy kijelentést több szempontból. Szabad mélységes mélyre ásni és mennyei magasságokba szárnyalni. És szabad megtalálni a felkiáltójelet. Szabad rácsodálkozni egy-egy felismerésre. Meggyőződésemmé és biztos kapaszkodómmá válhat a megerősödés.

Amikor a még meg nem kereszteltekkel beszélgettem, odahívtam egy frissen megkeresztelt fiatalt, a társukat, hogy mondja el mit jelentett neki a keresztség. Olyan szépen fejezte ki magát: A keresztelésem után éreztem, hogy hív a Bibliám, olvass. Így kapott helyet a rendhagyó konfirmációi vizsgán egy videofilm is, melyben arra a kérdésre kerestek saját választ, hogy mit jelent evangélikusnak lenni.

A három mondatvégi írásjel helyet kapott a konfirmációi istentiszteleten is.

Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz?

Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz!

Háromféle hangsúly, három lelkész, három helyszín.

Az oltártérből hangzott a kijelentés, Az ambótól, egy színtéren a hallgatósággal, mintegy az ő kérdéseiket is megfogalmazva hangzott a tépelődő kérdés, és a szószék magasából hallhatták a meggyőződéssé vált megerősítést.

Nem vagyok a számok embere a statisztikák világa távol áll tőlem. Csak azt tudom, hogy van Orosházán 41 fiatal, akiknek további életét imádságok kísérik. Megerősödtem abban, hogy ez a legfontosabb. Hány százalékuk jut el a saját kérdésein keresztül a megerősítéshez? Mi csak reménykedünk, hogy előbb vagy utóbb minél többen, de legyen ez a Szentlélek titka.