Az Egyházak Világtanácsa (EVT) többek között azért jött létre a második világháború után 1948-ban, hogy a keresztyén felekezeteket összefogja a békéért folytatott harcukban összefogja. Egyesített erővel több esély van a gonoszsággal szembeni küzdelemben. E tény igazságán még az sem változtat, ha a genfi székhelyű szervezet az elmúlt évtizedben több megpróbáltatással küzdött. A dél-koreai Buszanban került sor az EVT tizedik nagygyűlésére 2013 őszén, ahol a tagegyházak közel 5000 résztvevőjének egyetértésével egy fontos teológiai dokumentum mellett (The church: Towards a common vision) az igazságosságért és békéért zajló közös zarándoklat programját is elfogadták. A zarándoklat gondolata alapozza meg az EVT és bizottságainak munkáját a következő hét évben. Az Ökumenikus Oktatás és Formálódás Bizottsága e tervezet jegyében kezdte el tevékenységét 2015. február 17−21. között a Bossey-i Ökumenikus Intézetben. A világ minden pontjáról érkező harminchét bizottsági tagnak négyszer lesz lehetősége közös tanácskozás keretében az teológiai oktatás és a Világtanács programja közötti kapcsolat hatékony elmélyítésére. A Romániai Evangélikus−Lutheránus Egyház képviseletében Kalit Eszter lelkész, doktoranduszhallgató lehet részese ennek a munkának.

Az ökumenéért, a keresztyén felekezetek közötti látható egységért, a különbségek megbékélt elfogadásáért folytatott több évtizedes párbeszéd úgy tűnik veszített erejéből és hatékonyságából. Olyan dogmatikai különbségek vannak a római katolikus, ortodox és protestáns tanítás között, amelyeket nem lehet könnyen áthidalni. Mégis mindezen felekezetek egy Úr, ugyanazon Jézus Krisztus követői és ezt kölcsönösen is elismerik. Az Egyházak Világtanácsának 345 tagegyháza van, köztük a legismertebb felekezetek az anglikán, baptista, lutheránus, ókeleti, ortodox és református egyházak. A közel félmilliárd keresztyént felölelő szervezet a következő nyolc évben a statikus, dogmatikai tanításoknál stagnáló állapot helyett célul tűzte ki a közös zarándoklat dinamikus folyamatát. A zarándoklat ősi, vallási jellegű vándorlás, út, amely során Isten jelenlétébe helyezkedik a zarándok, és megnyílik a találkozások által elősegített belső változások számára. Az EVT meghívása a közös út három jellemzőjét emelte ki: közös öröm a közös kincsek fölött (via positiva); egymás sebeinek, gondjainak kölcsönös megismerése (via negativa); az igazságtalanság átalakítása (via transformativa). Az úton a zarándok az egyéni kontextusok megismerése mellett meglátja a globális összefüggéseket is. A zarándoklat nem kizárólagos, hanem inkluzív. Mindenki, függetlenül a korától, a nemétől valós zarándokként vehet részt, és csak együtt tehetik teljessé az út nyújtotta ajándékokat. Ennek a közös vándorlásnak, megmozdulásnak, elmozdulásnak viszont mindenekelőtt spirituális jelentősége van. Az első lépés az úton az Örökkévaló fele vezet, aki képes a régiből, az esendőből újat és termő életet előhozni. Ő az egyedüli, aki képes egységet, igazságosságot és békét teremteni. Mi, a zarándokok viszont eszközei vagyunk béketeremtő, sebeket gyógyító munkájában.

Az Ökumenikus Oktatás és Formálódás Bizottsága nem áll könnyű feladat előtt. A harminchét bizottsági tag harminchét különböző régióból származik és óriási területek ökumenikus oktatási munkájával kell foglalkoznia. A bizottságot a nagyfokú földrajzi szórtság mellett (afrikai, ázsiai, európai, amerikai és óceániai tagok) az egyharmados ifjúsági részvétel teszi színessé. Közös ajánlataik, tanácsaik az EVT központi bizottságának munkáját is elősegíti. Az ökumenikus gondolkodás, tananyagok, teológiai képzés népszerűsítése mellett egy kontinenseket összekötő oktatói hálózat létrehozása szerepel a zarándoklatra induló bizottság tervei között. Az igazságosság és béke jegyében megtett úton a 21. században egyre sürgetőbb a vallásközi párbeszéd kérdése is. A felvilágosító, ismeretterjesztő jellegű oktatás megelőzheti a terror szervezeteket tápláló tudatlanságot, ellenségeskedést. Az információátadás mellett az oktatás egyre kiemeltebb aspektusa a formálódás. Mind az ökumené, mind a vallásközi dialógus csak akkor éri el igazi békét teremtő  célját, ha személyes tapasztalatokkal, személyes kapcsolatokkal és közös emberi méltóságunk felismerésével társul. A közös élmény erejét a Bossey-i Ökumenikus Intézet is felhasználja. Ezen a helyszínen már hatvan éve zajlik nemzetközi színvonalú, angol nyelvű ökumenikus teológiai oktatás. Az intézet ösztöndíjai fél-, illetve egyéves időszakra szívesen fogadják az erdélyi teológusokat is.

Végül pedig álljanak itt dr. Olav Fykse Tveit, EVT-főtitkár, norvég lutheránus lelkész gondolatai, aki előadásával gazdagította a bizottsági ülést. Az intézményes kereteket meghaladó, mozgalom jellegű zarándoklatra indulókat a mustármag példázatával biztatta. A mag kicsi és száraz, de benne rejlik az élet ereje. Fontos, hogy a szárazság napjaiban is tudjunk ebben hinni. Dédapja Norvégiában prédikátorként mezőgazdasági munkát vállalt, hogy el tudja tartani családját. Magot vetett, és hit az életben. A tanár is magot vet, és hisz a növekedésben. A keresztyénségünk lényege az örökkévalóságba vetett hit. Az eszkatológiai dimenzióba, az örökkévalóságba, a létező megoldásba vetett hit segít megváltoztatni a jelent. Dr. Tveit nagymamája a meg nem született gyermekeket is imájába szokta foglalni. Igen, csak a jövő bizonyossága és a most és mindörökké uralkodó élet Urába vetett hit segíthet a béke és igazságosság útján elindulni.