Boff: a vallási terrorizmustól a despota vezetők elítélésén át a neoliberalizmus elutasításáig

A felszabadítás teológiájának brazil képviselője, Leonardo Boff mindig is kritikus volt saját egyházával szemben. Német teológián pengeélesre edzett kritikai készségével igen határozottan lépett fel a latin-amerikai nyomor, szegénység, kizsákmányolás ellen, majd az öko-teológia beindulásakor az egész teremtett világ védelme érdekében. Hosszú éveken át volt a rio de janeiroi állami egyetemen a vallásetika, vallásfilozófia, és az ökológia professzora. A perui katolikus teológussal, Gustavo Gutiérezzel együtt ketten lettek a felszabadítás teológiájáénak fő ideológusai. Emiatt a későbbi XVI. Benedek, korábban Ratzinger kardinális elhallgatatta az egyházban, mire ő „vallási terrorizmussal” vádolta meg a Hittani Kongregáció akkori „főnökét”. Vatikánban rakoncátlan fenegyerekké akkor vált, amikor az iraki háború miatt bírálta G. W. Busht és Ariel Sharon izraeli elnököt, de ugyanúgy kiosztotta a Közel-Kelet despota vezetőit is, „az emireket és a királyokat”, akik extra gazdagságuk ellenére semmibe veszik a szegényeket. Szeptember 11. kapcsán pedig kijelentette: új világkorszaknak kell kezdődnie ezután, aminek nem szabad ráépülnie a világkereskedelmi központ által jelképezett domináló gazdaságra, a „halálmasinára”, amit a Pentagon jelképez, és az arrogáns politizálásra. Ekkor írta le, hogy a vallási és politikai, gazdasági fundamentalizmusok jelentik a legnagyobb veszélyt az emberiségre, ezek között a legrosszabbnak nevezte a neoliberalizmust.

Boff Vatikán kritikája – megtisztítani a Kúriát

Szerinte a távozó pápa rossz záróvizsga jeggyel hagyta ott a Vatikánt. Az új Pontifexnek legelőször is a Kúriát kell megreformálnia, ahogy a tőle megszokott pengeéles fogalmazással kijelentette: a „hataloméheseknek azt a poklát”. A 85 éves Benedek pápával kapcsolatban azt sejti, hogy már nem tudta ellenőrzése alatt tartani a Kúriát. De azt sem felejti felemlíteni, hogy aktív korában a Hittani Kongregáció prefektusaként több mint 100 teológust ítéltetett el Ratzinger kardinális, a felszabadítás teológiáját elfojtotta, és a szegényeket valósággal elveszítette az egyház számára. Amit pozitívumként ismer el a 74 éves Boff, az az, hogy a pápa az élethossziglani pápaság mítoszát elosztatta. A Kúriához küldött üzenetében így fogalmazott XVI. Benedek: „Készüljetek fel arra, hogy mélyreható reformok jönnek, ezek titeket is érinteni fognak”. A hataloméhes személyektől kell megtisztítani a Vatikánt az új pápának – véli Boff. Azoktól, akik „csak intrikálni és pletykázni tudnak”. A „Vatileaks”-botrány leleplezte a romlott belső folyamatokat – teszi hozzá Boff. „Ez mindig is így volt, ezért mérgeztek meg, gyilkoltak le vagy deportáltak több pápát is a történelem során”. Az új pápának józan emberi ésszel kell nekilátnia dolgához, legalább úgy, mint XXIII. Jánosnak, a reformpápának. „Az új pápa legyen pásztor, és ne dogmatikus vagy moralista. Olyan valaki, aki pasztorációs tevékenységével a néppel tart, s nem a bürokráciával”.

Küng: a távozó pápa elmulasztotta a reformokat

A svájci származású, majd felfüggesztett katolikus teológus, Hans Küng a tübingeni egyetemen volt az ökumenikus teológia professzora. Az elmúlt évtizedekben ő dolgozta ki a világvallások közös etikai minimumát tartalmazó világétosz nevű irányzatot, s alapította meg a Globális Etika Alapítványt, a világvallások közötti etikai együttműködés ápolására, előmozdítására. Tucatnyi nagy műve, könyve között világvisszhangot váltott ki a pápai csalatkozhatatlanságról szóló műve, ami aztán felfüggesztéséhez vezetett. A korai 90-es évektől nyakába vette a nagyvilágot, s világetikája terjesztése érdekében szinte valamennyi világhírű egyetemen előadások sorozatát tartotta. Járt hazánkban is. A globális etikáról szóló deklarációját 1993-ban magáévá tette a Világvallások Parlamentje. Kezdeményezése legfőbb elismerését az jelentette, hogy az ENSZ-ben is előterjesztette, s a Civilizációk Közötti Párbeszéd Bizottság azt hivatalosan el is fogadta. Érdekességként említhető, hogy doktori dolgozatát a korszakalkotó svájci református teológus, Barth Károly megigazítás tanáról, illetve ennek katolikus reflexiójáról írta. Évtizedekkel később megkapta a Barth Károly-díjat. Számos kitüntetése között tudhatja a Budapest Klub díját is, amit a planetáris lelkiismeretért adtak neki 2001-ben. És ő milyen kritikával él most? A pápa nem csak elmulasztott, hanem meg is akadályozott fontos reformokat. A fogamzásgátlás, a terhesség megszakítás és a válás kérdésében az egyháznak rugalmasabbá kell válnia, különben sokan elfordulnak tőle – érvel Küng. A Vatikán és az egyházi bázisközösségek között egyre nő a szakadék, amit gyorsan és hatékonyan át kell hidalni. „Az egyház most mély válságban van. Szükség van bátor pápára, aki vállalkozik a problémák tényleges megoldására”.

A „sajtfejű” nevető harmadik – Amerikából fúj a szél?

Mindezen közben egyre inkább és többször merül föl a „papabile”, azaz pápaesélyes személyek között Timothy Michael Dolan new yorki érsek, kardinális neve. Hihetetlen gyors és nagy ívű karriert futott be pár év alatt. Bizonyára nem alaptalanul. A most 63 éves Dolant 2009-ben nevezték ki New York érsekévé, 2010-ben megválasztották az Amerikai Püspöki Konferencia elnökévé, 2012-ben megkapta a kardinális titulust és rangot. A Time magazin felmérése szerint a világ 100 legbefolyásosabb személye közé sorolták. Kemény és következetes konzervativizmus jellemzi. Határozottan fellép az azonos neműek házassága ellen, ugyanígy elítéli az abortuszt, ugyanakkor más hitű és más vallású emberek irányában nyitott. Igen erős oldala a humor, a kedélyesség. Azzal kapcsolatban például, hogy szerinte volt-e, van-e Jézusnak humora, így válaszolt: „Nyilván! Ha már egyszer engem is papjává választott!”. Mit szólna hozzá, ha pápává választanák – kérdezte őt Christiane Amanpour közismert CNN tv-riporternő. Ezt válaszolta: „Aki ilyenről beszél, az biztosan marihuánát fogyasztott”. A csipkelődve „sajtfejűnek” titulált érsek 2002-ben élesen kirohant a papok között felszínre került szexuális visszaélések ellen. 2009-ben ő kezdeményezte az ún. Manhattan Nyilatkozatot, amiben protestánsokkal, ortodoxokkal együtt fellépnek az abortusz, az azonos neműek házassága ellen. Szeptember 11 kapcsán arról beszélt, „most már szeptember 12. van, az újjáépítés, a remény, a megújulás, a szolidaritás, a közösség vállalás napja”. Erőteljes személyiség, sokan azt várnák tőle, hogy határozottan nyúljon hozzá Vatikán belső megreformálásához. Lehet, hogy a „passzátszél” valóban Amerikából fúj majd? Mindesetre a „fenegyerekek” kritikája és a nagy esélyesnek tartott Dolan véleménye megegyezik egy kérdésben, amit a távozó XVI. Benedek üzent a Kúriának: „„Készüljetek fel arra, hogy mélyreható reformok jönnek, ezek titeket is érinteni fognak”. Érdeklődéssel várjuk, ki és milyen reformokat hajt, lesz képes végrehajtani a világegyházban és annak központjában…