Az iskola német nyelvi munkaközösségének kezdeményezésére életre hívott program vasárnap este kezdődött, amikor a szemléletesség érdekében a gimnázium kollégiumának aulájában papírdobozokból felhúzták a berlini fal kicsinyített mását. Mint azt Kocsorné Kovács Bernadett német-olasz szakos tanártól megtudtuk, a fiatalok tanórákon dolgozták fel a témát illetve minden este az 1949-ben kezdődő korszakkal kapcsolatos filmeket nézhettek meg, s olyan feladatokat kaptak, amelyek még közelebb hozták az időszakot számukra.
„A programnak köszönhetően egész évfolyamunk belemerült a témába. Furcsa, különleges érzés volt visszamenni az időben, de teljesen átéreztük, hogy milyen érzés lehetett, amikor embereket, családokat, rokonokat szakítottak el egymástól – összegezte tapasztalatait a 12. osztályos Hásás Dóra. – Felkavaró élmény volt, ha bizonyos szinten játékos formában is, az akkor történteket átélni. Akadt, aki meg is könnyezte a múltidézést, a személyes tragédiákat.”
A gimnázium tanulója elmondta, bár korábban is voltak ismereteik a korszakról, de olyan részletes tudással nem rendelkeztek, amelyet az elmúlt néhány napban a rendezvény során szerezhettek. Hásás Dóra elárulta, hogy A fal – Határ a két Németország között címmel plakátkiállítás nyílt, amelyen ők tartottak tárlatvezetést.
„Előzetesen természetesen felkészültünk, alaposan körüljártuk, hogy milyen lehetett az élet a keleti és a nyugati tömb országaiban akkoriban” – tette hozzá az iskola tanulója.
A program csúcspontjaként pedig a diákok csütörtökön ismét lebontották a falat. Közben felcsendült a '90-es évek elején népszerű sláger, a Scorpions Wind of change című dala, amely napjainkra az akkori változások egyik legmaradandóbb szimbóluma lett. Az építmény eltűnését vastapssal jutalmazták a vendégek.
A kettészakított Európáról, illetve annak újra-egyesítéséről még ezt megelőzően az intézmény igazgatóhelyettese, Kovács Tünde tartott előadást, majd személyes élményeit osztotta meg a hallhatósággal Heiko Richter, az iskola tanára, aki annak idején Kelet-Németországban élt, illetve felolvasták a gimnázium másik német tanára, Susan Kersten visszaemlékezését is, aki a nyugati oldal, az NSZK polgára volt 1989-ben.