A bolygónkon megtalált legősibb (4,4 milliárd éves) földdarabról szóló hír kapcsán kérdezte meg a hir24.hu a világvallások képviselőit.

Mit mond a vallása, mi volt a vallását megelőző 4,4 milliárd évben, vagy még korábban?

Mézes Zsolt László, evangélikus lelkész

A kérdés számomra az időről szól, az idő mibenlétéről, az idő keresztény fogalmak szerinti megközelíthetőségéről. Rengeteg csodája van ugyanis a világnak, de ehhez nem kell 4,4 milliárd évet, vagy még többet visszamennünk, mert ha következetesen végiggondoljuk, azt is nehéz megmagyarázni, hogy mi az elmúlt pillanat természete, mi az idő valójában...

Jelen korlátok között – két-három bekezdésben – a következő mondható: Az ember állapotának három jól körvonalazható minőségét találjuk a Szentírásban, melyeknek időbeli vonatkozásai is vannak, lineáris értelemben múlt, jelen és jövő viszonylatában. Az eredeti épség állapota, vagyis a paradicsomi állapot, amelyről a Teremtéstörténet beszél, a múlthoz kötődik. Ezt követően, a bűnbeesés révén, bukott természeti állapotba került az ember, amely a jelenben tapasztalható legintenzívebben. A végső állapot Isten terve szerint az üdvösség állapota, amely a jövőhöz köthető.

Ebből is látszik, hogy az idő, töredezett minőségében, történelemként, csak a bukott állapotnak sajátja olyképpen, ahogy mi azt tapasztaljuk. A bűnbeeséssel az ember elveszítette közvetlen kapcsolatát az örökkévalóval, belezuhant az időbe, a testi lét fájdalmas korlátozottságába.

A kérdés tehát arra kell, ösztönözzön minket – ha a vallás, mint re-ligio, mint visszakötés, az eredeti állapothoz visszavezető út területén keressük megválaszolását – hogy ez az állapot esszenciálisan nem a múlt töredezettségében és nem a jövő virtuális mivoltában rejlik, hanem legközelebb hozzá a jelen pillanat valósága áll. Mert ez a kapu múlt és jövő felé. Innen teszem fel a kérdést, ide érkezhet meg a válasz is a 4,4 milliárd évről, de az előző pillanat létezésének felfoghatatlan csodájáról is.