Jól sejtettem: milliós összegre rúgott a meghirdetett vételi ára, mert csak néhány hónapja jött le a gyártósorról, tulajdonosa pedig alig néhány kilométert tett bele. Ám volt vele egy komoly gond – hatalmas összegű hitel terhelte tíz évig tartó visszafizetési kötelezettséggel, amelyet a leendő vevőnek át kellett vállalnia. Emiatt minden valószínűség szerint a bank fogja birtokolni – tette hozzá az eladó.

Ekkor belém villant egy másik autó képe, amelyet a megelőző nap láttam; érdekességként le is fotóztam. Egy csendes utcában egy fa alatt elhagyottan állt, és csak azért nem lepte be vastagon a por, mert akkor már két napja folyamatosan esett az eső. A legfeltűnőbb az volt rajta, hogy a szélvédőjén csak úgy sorakoztak a zacskószínük miatt mikuláscsomagnak becézett büntetőcédulák. Bele sem akartam gondolni, mekkora összegnél tarthat a végszámla, mert egyértelmű volt, az autó nem most kezdte a „rosszat tevést”…

Az ablaktörlő lapátjai alatt, a Mikuláscsomagok mellett egy fehér papír is díszelgett a következő üzenettel: „Kérem, hívjon fel, ha el akarná adni az autóját!” Alatta pedig egy telefonszám. Ezt a csendéletet a kocsinak árnyékul szolgáló fa lehulló levelei tették még lehangolóbbá.

Mindezt látva arra gondoltam, mi is ilyenek vagyunk sokszor: „rosszat tevéseink” miatt egyre csak gyűlnek a „Mikuláscsomagjaink”, ázós-fázós, elkeseredett hangulatunkat csak fokozzák a mindennapok csendben ránk hulló, falevél méretű problémái. Ráadásul a sátán is örömmel igényt tart ránk, amit egyértelmű üzenettel értésünkre is ad.

Az autó helyzete kilátástalan volt, de hála a Teremtő szeretetének, a mi büntetőcéduláinkat közel kétezer éve már rendezték.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 45–46. számában jelent meg 2020. november 22-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.