A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa székházában - ahogyan arról már honlapunkon beszámoltunk - tartott konferencia ünnepélyes megnyitóján az egyházak képviselői megemlékeztek a Milánói Ediktum örökségéről, arról mit jelent ez a történelmi dokumentum a ma egyházai számára.

A konferencia második részében, a délután folyamán a Milánói Ediktum aktualitását elemezték európai kitekintésben a különböző tudományos előadások keretében.

Fabiny Tamás evangélikus püpsök betegsége miatt az ő hozzászólását Mítosz és álom váltakozása címmel felolvasták. Utána Pásztori-Kupán István, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet docense Nagy Konstantin történelmi lépését értelmezte. Az MTA külső köztestületi tagja valószínűsítette, hogy a császár a birodalom szervezéséhez keresett összetartó erőt, megkerülhetetlen szellemi erővé téve meg a keresztyénséget. Ez azt eredményezte, hogy az egyetemes zsinatokat ezután a császárok hívják össze, és elnökölnek is rajta, valamint a zsinati döntéseket úgy kívánják befolyásolni, hogy az megfelelő legyen a birodalmi érdekeknek. A Milánói rendeletnek restitúciós következményei is voltak. A keresztények szokása szerinti gyülekezeti helyei őket illetik meg. Nem egyénenként, hanem testületileg jog szerint, így a császár nem csak a magántulajdont, hanem a közösségi tulajdont is elismeri, még akkor is, ha azt nem tekintették jogosnak. A visszaszolgáltatást, mindenféle tiltakozás, és kétértelműség vita nélkül, illetve a leggyorsabban kellett végrehajtani. Korunk számára ez üzenetértékű, utalt a Romániában jelenleg zajló restitúcióra, ahol a docens szerint még mindig a tulajdon iránti igényről zajlanak jogi viták, és a restitúció sok esetben a bitorlók jogait védik.

Schanda Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára a vallás szabadságának feltételeit elemezte és azt a nehéz kérdést feszegette, meddig lehet az egyén szabad, mi érinti csak az egyént, és mi az, ami már mások szabadságába is beleszól. Felhozta az abortusz kérdését. Olaszországban az egyházi fenntartású kórházakban, intézményesen mondják azt, nem végeznek abortuszt. Egy vélemény azt mondja ki, hogy akik nem látnak aggályt az abortusz elvégzésére, őket kényszerítik ezáltal a szolgálat megtagadásra. „Sok esetben már az szorul magyarázkodásra, aki nem akar bemenni a kinyitott ajtón"—mondta. Az előadó úgy látja, nincs új a nap alatt. „A Milánói Ediktum üzenete, hogy a szabadságot soha nem tekinthetjük adottságnak, hanem az mindenkor feladatot jelent."

A második szekcióban Egyház és állam, üldözésés szabadság egykor és ma címmel folyt tovább az előadások sora.  Török József teológus, egyetemi tanár, katolikus egyháztörténész a Francia forradalom és a vallásszabadság címmel azt a meglepő tényt tárta a hallgatóság elé, hogy miközben a forradalom a szabadságot, a vallásszabadságot tűzte zászlajára, a legdrámaibb évtizedét hozta el a kereszténységnek, egy váratlan üldöztetést, méghozzá az elsőt az ókor óta. Kahler Frigyes, jogász, jogtörténész. témája a vallásüldözés a kommunista pártállamban, avagy koncepciós perek Magyarországon a katolikus egyház tagjai ellen volt.

Kezdet és vég – a konstantini modell válsága a totalitárius diktatúrában, erről tartott előadást Korányi András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyetemi tanára. „A kezdet 313, a végről tudunk beszélni, a konstantini modell a végét járja ma, vagy nagy átalakuláson megy át"— kérdezte. (Az előadás teljes szövege a mellékletben elolvasható!)

Az utolsó szekcióban a Milánói Ediktum aktualitásának kérdése az egyházak mindennapjai és Európa kontextusában cím szerepelt. Ennek keretében Fischl Vilmos, a MEÖT főtitkára kifejtette: A szabadság és a kereszténység nem zárja ki egymást. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárságának rendezvényén a MEÖT főtitkára többek között arról szólt, hogy a diktatórikus rendszereknek azonosak a gyökerei vannak, legyen az jobboldali, vagy baloldali. Ha érezték a véget, mindig enyhítettek rajta. „Így volt ez a Kádár-rendszer végnapjaiban, amikor a hitoktatás felszabadult a korábban ránehezedő súly alól, a párttagok közül is egyre többen mentek egyházi rendezvényekre, és sok felnőtt pótolni igyekezett elmaradt keresztelkedését, bérmálását, konfirmációját" - emlékeztetett.

Fischl Vilmos úgy vélte, amikor Gyurcsány Ferenc volt kormányfő azt mondta, hogy Magyarország vagy szabad, vagy keresztény lesz, ritka tájékozatlanságról tett tanúbizonyságot. Megjegyezte, lehet, hogy „tudatos kóklerség" volt ez a kijelentés a politikus részéről, de az is előfordulhat, hogy a szavazatszerzési harc része volt. Ennek a felfogásnak a megnyilvánulásaként értékelte, hogy gúny tárgya lett az, hogy a magyar alaptörvény Isten áldásának kérésével kezdődik, vagy amikor a magyar Szent Koronát svájci sapkának minősítették, illetve amikor a nemzeti hitvallás szövege irritált sokakat a kereszténység nemzetmegtartó erejére való utalás miatt. Mint mondta, a Tanácsköztársaság „minden volt, csak nem köztársaság", a hitleri éra pedig „nemcsak a zsidósággal jelentett leszámolást", hanem a keresztényeket is fenyegette. Úgy fogalmazott, a Kádár-rendszer „végnapjaiban a hitoktatás felszabadult a korábban ránehezedő súly alól", a párttagok közül is egyre többen mentek egyházi rendezvényekre, és sok felnőtt pótolni igyekezett elmaradt keresztelkedését, bérmálását, konfirmációját. 1991-ben törvényben határozták meg, hogy az egyházi ingatlanok visszakerüljenek a felekezetek tulajdonába, illetve kapjanak érte kártérítést - emlékeztetett.

Tőkéczki László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem történész professzora hangsúlyozta, „a politikai korrektség nem más, mint hamisítás, önámítás”, megoldásokat nem nyújt. Ennek az édestestvére szerinte a kettős mérce, melyre hivatkozva a minősítés eldöntését „a toleránsok maguknak tartják meg”. Meglátása szerint a jelenkor toleranciáját jellemző „mindent eltűrés" miatt - ami szerinte nem jelent szabadságot - lettek népszerűbbek a fundamentalista szervezetek, mert az emberek „igénylik a tilalmakat és a megengedettségeket". Tőkéczki László szerint a posztmodern tolerancia először a katolikus egyházba kötött bele, mert a lényegbe akart belekötni. A mai tolerancia azok szabadságát is akarja, akik nem akarnak szabadok lenni, emiatt „ez a tolerancia (...) terhes, felülről diktált" - jegyezte meg. Ez a tolerancia kényszerítő jellegű, nem kíméli azokat sem, akik meg vannak jól a világukban. Ez a tolerancia felülről diktált, terhes. A keresztyének ma újra üldözöttek, állandó támadásoknak vannak kitéve. Isten népének mai feladata, hogy értékelvű kritikát adjon a pénzelvű, materialista világ ellen. Egy olyan perspektíva, amely nem helyettesíthető a racionalista világgal - mondta.

Az utolsó előadó Gonda László, református lelkész, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docense volt. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a kereszténység súlypontja mára a déli féltekére tevődött át, Nyugat-Európában periférikus, diaszpóraszerű helyzetbe került, a nyilvánosságra gyakorolt hatása pedig minimális. Jelenleg az egyház és az állam szétválasztására esik a hangsúly, és nem a közöttük lévő együttműködésre - tette hozzá. Rávilágított arra, hogy ma három út áll az állam és egyház kapcsolata előtt. Az első egyben kísérlet és kísértés is, a konstantini modell restaurálása. Vagyis úgy kíván élni a vallás visszajövetelével, hogy megpróbálja visszahozni az állam és az oltár összefonódását. A másik út, a fundamentalista izoláció útja. Egyfajta keresztény izoláció, amely nem vesz tudomást a folyamatokról, olyan világ ellen harcol, aminek az ideje előbb-utóbb úgyis lejár. A harmadik út, a kereszténység újrafelfedezése a nyugati korban is. Nem zárkózik be, de nem is lép ki a kereszténység keretein kívülre, hanem újrafogalmazza azt.